Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való 3.
Az első vers
Még nincs vers, irigység, ármány,
pedig már költőt avat az ábránd.
Halandó kaland
Pukedliztek, szavukat betartották, testhez illős ruhákat hordtak.
Senki se látja: nem hagyták hátra az örökösöknek a holtak.
Írókörök
Íróberkekben köri emberek köröznek, mint valami
tóba vetett ezüstérme hullámlovasai.
Hírszolgálat
Tornádó – de elkapja tekintetem elől a peckes
barázdabillegető fölfújt tollait a tévéreklám.
Vetélkedés
A kotta megszólal a hangversenyteremben,
mintha a zsebtelefonnal versenyezne.
Tilos belépni
Lakónia kapuját zárva találtam,
lakat volt rajta s viaszkabátka.
Beajánlás
Viaszra írott sorslevél, viasz a pecsétje,
Kinek mutathatom, kinek legyek cselédje?
Pusztai Péter rajza