(Csáki Zsolt emlékére)

Siklok a fények tompuló szélére, talán álom,
Fogy a levegő körülöttem, meddig kell számolnom.
Gyertyaállásban, derengésben, égő kesergésben,
Kívánj magadnak szép halált, maradj Isten ölében.

Vágyaim és álmaim szétválnak, most már zuhanok,
Bennem van a minden, és én mindenen kívül vagyok.
Remegve felrándul a függöny a képzelt színpadon,
Sorszámozott a siralomvölgy, bérletem eladom.

Életellenőrök jönnek frissen fent borotvával,
Haragot skalpolnak, földet szentelnek pálinkával.
Érezd a végletet, szédülve szeresd a szertelent,
Hallgasd a hallhatatlant, ami fent van, hát az van lent.

Kihordhatod bányádból a megkövesedett múltad,
Ha már éleszted néma tested, jövődet elszúrtad.
Zokogásban fürdik a jelen, mámora simogat,
Parányi gyémánt villan, óriás csillagot ringat.

Erősödik a fény, tenger partjáról visszatérek,
Ózondús levegőben fénylek, egy kicsit még vérzek.
Felsóhajt a remény, a gézbetekert szívem dobban,
Láttam a láthatatlant, ez maradjon még titokban.

(Brassó, 2019. február 21.)

1. candipharm:
   2022. december 15. 18:27

   http://candipharm.com/