amióta kiszáradt a tatárjuharfácska
előlem
ablakomon ha kitekintek

és fű sincs a fa hűlt helyének tövében
csak megunt szemét settenkedik

amióta csak néhány messze
révedő kövirózsa árvul a balkonon
elfelejtem az erdő életét

a lobogó frakkban virtuóz zeneszámot
vezénylő nagyzenekari karmester
sem látogat záport sem hoz

mert elfelejtettem
az évszakok mitikus nevét is

csak vacogok itt
egy ferde tavaszban

karmolászó egresbokrok telítik a tájat

komló, kapor, katáng csírázik a kertben
s a messzeségben véget nem érő
seregély hordák dúlják
a kopár szőlőskerteket

2020.02.01.