A lánchídember nagyon ritka példány,
fehér paripán felléptet a hídra,
körülnéz, látják-e elegen,
és azt reméli, olyan örökkévaló lesz,
mint az oroszlánok a hídfőn.

És vannak még az erkölcsi paripák nagy lovasai,
akik mindig tudják, mit kell tenni pontosan,
és azt jól meg is mondják, miért is tartanák magukban,
mások életében olyan nagyszerűen tájékozódnak,
ők a túlvilág lakberendezői.

Most nem tudom, mit kellene levonni,
következtetést és tanulságokat,
olykor szégyelli az ember, mi is ő,
de tovább él, és megint úgy cselekszik,
magától nem tud elszakadni sehogy,
csak felépül abból, amit lerombolt,
és lerombolódik a felépítettből.