Az irodalom fundamentalista. Csak egy nyelvvel dolgozik, hiába volna adott helyzetben egy másik pászentosabb, marad. Épp ez a lényege: be van zárva egy nyelv végtelenségébe és végességébe. Ebből a nyelvből kell kihoznia mindent (ismétlés: mert hogy nincsen valami, amihez keresgetnénk az optimális nyelveket).
Miközben most épp minden a többről, a sokról szól. Legyél sokféle, játsszunk egyszerre több játékot. Légy többnyelvű, légy EU-konform. Miközben már nagyapáink, de főleg nagyanyáink is avval a posztmodern jelszóval biztattak, hogy ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. Az író 1 nyelvet tud, az író egy ember.
Majdnem kifelejtettem: A könyvek megfoghatatlan szellemisége, mely még a bice-bóca fordítással is átjön. – Tilos figyelembe venni a jól fordíthatóság szempontjait (trivialitás). – Fordítani lehetetlenség, fordítsunk tehát. / A szavak csodálatos életéből – Kihagyott mondatok jegyzéke. DIA /