Szabadon

(Ismerős és ismeretlen barátaimnak Újévre)

Orsóként forgok önmagamban
Spirálként felnövő falakban
A semmi házát építem
Magam halálnak készítem
Eltépődöm a rácsoktól
Az áldástól, az átoktól
(Míg testet ölt a véges forma
Porrá omlik önmagam szobra)
Hajam sötétjét elvetem
Ajándékul adom szemem
Nem – nem – nem – mondom boldogan
Most a lét rajtam átrohan
Dombok, bozótok, folyók, házak
És nem gyalázat az alázat
Csak az igéket akarom
A nemsejtettet csupaszon
Jelző nélkül a jelzett szót
Képzelet helyett a valót
Félkör helyett a négyzetet
Csönd szövetén a réseket
Titkosan vár az üres ég
Kérő tenyerem lánggal ég
Mit üzenek a kövek tudják
Nektek madarak megtanítják
E szavakat neked adom
Válogass köztük szabadon

---

Delta

(Tusrajz)

A nád komor lándzsái közt, a szélben
Szívig repedt homokbuckák között
Az ég opál-homályba öltözött,
Hogy a sziget enyém legyen egészen.

Fekete ikon-arcod rámhajolhat,
Hogy együtt legyünk nagyon egyedül
Súlyos tekintetedtől menekül
Jövőm, a még bevallhatatlan Holnap

Mert nem tudom, ki az az ismeretlen,
Aki továbblépdelt a víz fölött
Míg bánatom a tájba költözött,

Ki tovább élhet minden ujjbegyemben
Végigsiet a párhuzamoson
A végtelenbe, hol az otthonom.

1984 augusztus (Andonisznak.)

---

A nő és a tárgyak

Hajnalban elkerülhetetlen
A tárgyak megszelídítése
Fogcsikorgató szeretettel
Szeretetteljes gyűlölettel
A nő ártalmatlanná simogatja
Környezetét.

Tárgyainak kis emlékműveket
Állít a nő, a gonoszul
Hallgató gyülekezetnek –
Ilyenkor már elcsendesednek:
Magányuk metafizikája
Rövid fegyverszünet.

Tompulnak a szögletes felületek
Fekete sublótok rejtegetik
Üvöltésre kész fiókjaik
Elhal a vízcsapok bugyborékolása
Kés, villa nem rohan egymásra –
Ez még nem ultimátum.

Igaz, az ibrikek önállósulnak
Mindegyik szebb a másikánál
– Tudják magukról –
Morognak ezt-azt
A látogatót kisegítik az ajtón
Egymást se tűrik.

És a rongyok – ó, a textíliák
(Lásd a kígyót – mondja a nő)
Siklanak, púposodnak, tekerednek
Foszlanak, foltosodnak, repedeznek
(Lélekharang, köd, elmúlás)
Végleges káosz.

Élőkkel akarok élni – mondja a nő
Ha itt a nappal elkerülhetetlen
Hogy keskeny utat vágjak a rengetegben
Rozsdás gépkocsik, szemeteskukák
Tört nyakú, haldokló próbababák
Porlepte labirintusában.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ