az utolsó halottak napja óta a gyorslábú
Merkúr egyszer körbeszaladt a Nap körül

kedd volt éppen
meghalt valakim
a szeme mozdulatát hagyta reám

kedd volt éppen
néhány évtizede
csendes kedd volt
a felhők keletre szétnyíltak

a Szaturnusz közben félig megkerülte a Napot

kedd volt éppen
csak meghalt öcsém
anyám hívott
sógornőm hívott
hogy nincs tovább
hangjuk összecsúszott az időben

kedd volt éppen
ott függött a kisszobájuk ajtófélfáján
minden évben megnézem annak a szobának
az ablakát az utca felől

kisebbik öcsémet hamvasztva temettük a sógorokkal közös
ikersírba s ők megorroltak, hogy elvesszük a helyet tőlük

nagynéném halálakor vásárolta azt nagyapám
nagyanyám szülei mellett
az öt fenyőfát akkor ültették
még a harmincas években

azóta az Uránusz egyet fordult a Nap körül

édesanyám már elvesztette édesapámat és szörnyű volt számára

kedd volt éppen
ott feküdt a kisszobájukban a számítógép alatt
minden évben odazarándokolok abba a szobába

második öcsém halálakor édesanyám már nem fogta fel hogy ő sincs

nagyobbik öcsémet Zsámbékon temettük hamvasztva
sógornőm mindig visz a köveiből – geológus volt – a sírra
s én a lelkemhez közelebbi darabokat mindig hazahozom

Jupiter is körülkeringte azóta Hélioszt

kedd van éppen
éppen meghalt
Róza néni
Paál nagyapám
Vöröss nagyanyám
Kiss Lajos nagyapám
Édesapám
kisebbik öcsém Elek
Margitka, édesapám keresztanyja
Kiss nagyanyám
nagyobbik öcsém, Lajos
Édesanyám

könnyem alig volt

a Neptunusz egyetlen pördülete a Lét körül
másfél évszázadnyi idő

csak ezután jön a földi végtelenség

2020.02.04., kedd

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ