Ignácz Rózsa írása kisfiáról*

ÁDÁM

Ádám két éves és négy hónapos. Régi dadája két hónapja hagyta el, mert Ádám úrfi már kinőtt kezei közül. Ádám német kisasszonyt kapott. Az új hölgyet eget verő bömböléssel fogadta, idegenkedve pillogott felé. A tejbegrízt szépen visszaköpte a tányérkába, mikor az új kisasszony idegen nyelven, kedvesen és barátságosan igyekezett azt a szájába tölteni. És rúgott, csípett, kiabált. Nem lehetett bírni vele. A régi dadát sírta vissza egyre keservesebben…
Lefekvésre került a sor. Ádám két kézzel markolta meg a lábát, és végkimerülésig, féltékenyen szorította magához a cipőjét. Nem akart vetkezni semmiképp.ó
Tanácstalan kétségbeeséssel álldogáltam rácsos ágya előtt. Mit tegyek? Függesszem fel nevelési elveimet, és verjem meg alaposan? Ehhez én túl gyenge vagyok. Szép szóra fogtam hát a fiatalurat.
— Mi van veled, kicsim? — kérdeztem csöndesen. — Fogadj szót! Hát mi bajod van? Nézd, a tante lefektet szépen. No engedd! Ejnye, hát mi van veled?
És rákiáltottam indulatosan:
— Haszontalan kölyök, tulajdonképpen mit akarsz?
Ádám tele tüdővel ordított:
— Nem akarok németül aludni!

Színházi Élet, 1938/19

*Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. január 25. – Budapest, 1979. szeptember 25.) magyar színésznő, író, műfordító. Férje Makkai János újságíró, politikus volt.

Makkay Ádám (Budapest, 1935. december 16. – Budapest, 2020. január 18.) kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje, Makkai János (1905–1994) újságíró, politikus és Ignácz Rózsa fia. Sokat tett a magyar költészet és irodalom nemzetközi megismertetéséért. (Wikipédia)