(Felülnézet)

Barna dombok hűs sávjai
A szürke, zöld, a kék, a bordó
Árkok, sziklák vájatai
Aztán a szél, a zúgó, forgó
A víz, a lila és ezüst
Völgyek fölött az őszi füst
Dérből nőtt hirtelen csodásan
Vállamon rebben, repít a szárnyam
A kettényíló ég alatt
Társaim sötét madarak
És együtt látjuk városom
Szikáran int a szép torony
A tömör házak bólogatnak
Egyszerre nyílik minden ablak
A térre, hol kerek kenyérrel
Ölében anyám a kövön térdel
És sírva hív és én kiáltom:
Jövök! Zuhanok! Hisz ez álom…

Nagy Anna: Anya és lánya. Tusrajz.

1. Cseke Gábor:
   2020. február 9. 07:26

   Számomra a rajz anya-lány kettőse kétszeresen átélhetővé teszi a verset!