Emőd Tamás: Bródy Sándor*

Szürkébe borult szép tigrisfejét
látom fürtösen, látom koszorúsan,
ízlelem tájas, bő-vér szavait:
szavak, amikben szívverés van, hús van.

Szórta az öröm édes hímporát,
mint a jó sátán, szoknyának-virágnak,
kivette részét bőségesen
gyönyörű bűneiből a világnak.

Néha elcsörgött mellette a pénz,
bélszín pofával és arany csülökkel:
vette és dobta, — úgy bánt el vele,
mint bástyás egri őse a törökkel.

Már lent pihen. De úgy benne van ő
minden szavunkban, mint mag a kenyérben,
akácban a méz, búzában a nyár,
magyar mámor a piros bikavérben.

Színházi Élet, 1938/23

* Jeles írónk 75. születésnapjára írt vers