így maradni mozdulatlan
míg hűvösül a koraeste

mintha más is kezdődhetne

itt maradni talán tudnánk
hűvös szél indul kajtatva
de a régi ismert dombok
nincsenek már elaltatva

egy mozdulat most hullámoz
végig siklik a táj felett
mintha régi mesék árnya
rálehel a puha tájra
elevenedik az elfeledt

a túlpart már hunyt árnyékban
fény inog a lomha vízen
pontokká szórja szét a szellő
szigetek közt mintha izen

izenne a múlt is felkavaró
így köt magához a folyó
és sodor egyre távolabb
már csak derengés a túlpart
de a semmin túlmutat
jobb volna már elfeledni

itt maradni csak veled

2020.02.06.