Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való (4.)

Honérzet

Barakkba léptem, rozsdából fontba,
Ép bőröm vittem szaggató honba.

Látomás

Tiszta tót láttam, ahol pocsolya volt,
Biztatott élni a vágy, távolabb egy holt.

A romlás almája

Skorpiót nem öltem, de öleltem kígyót,
almáit adta s a hozzáadott ringyót.

Emberré válás

Az agy kifejlődött, döntés még nincs arról,
hogy mi végre. Célja lenne, de képtelen.

Költői sóhaj

Kiabálok, ámbár a célja vézna,
Akihez szól, hatalom-szolga s béna.

Szerelmesek

Várlak, ne mondd meg anyádnak,
Odaadlak arcomhoz, nyárnak.

Érintések

A kisded születését szüzek emésztik el,
Még nem értik, miért fújnak a hajbókoló szelek.

2020. február 10.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights