Az 1942-es, Kertész Mihály rendezte Casablanca egyértelműen a filmtörténet klasszikusa. A főszereplő Humphrey Bogartról alighanem elmondtak már mindent, kezdve a cigerattázásától a lódenkabátjáig, évtizedeken át ő maradt a férfi modell, ha úgy tetszik, a férfiasság ideálja, vagy mai szóhasználatban, ikonikus alakja.

Woody Allen, közel fél évszázaddal ezelőtt, nem véletlenül a Casablanca néhány képkockájával indítja a Játszd újra Sam! című nagysikerű vígjátékát, amelyet azóta meg is filmesítettek és világszerte még mindig játszanak, Budapesten például harminc éve folyamatosan és nemrég érte meg az ötszázadik előadást. A Casablanca egyik emlékezetes jelenetében Ingrid Bergman szól oda a néger zongoristának, hogy játszd újra Sam! – ő pedig végigfuttatja ujjait a fekete-fehér billentyűkön és megint elkezdi játszani az As Time Goes By, Ahogyan az idő múlik azóta halhatatlanná vált dallamát.

Amint csütörtökön este a bukaresti politikai porondot figyeltem, nekem mindegyre ugyanez a szókapcsolat jutott eszembe: Játszd újra Sam! Játszd újra, Ludovic Orban! Nem számít, hogy szerdán kormányoddal együtt megbuktattak, csütörtökön este már megkaptad az államfőtől a parancsot: játszd újra! Játsszál újra mindent, nevezd ki a régi-új minisztereket, azután sorakozzatok fel ismét a parlament padsoraiban és utána csoportosan-elegánsan vonuljatok át az államelnöki palotába, egyenként megint helyezzétek kezeteket a Bibliára és mondjátok újra, szépen kihangsúlyozva és elérzékenyülve az eskü szövegét, hogy Isten engem úgy segéljen, én igazán mindent, de mindent megteszek az országomért, a népemért, teljes szívemből, teljes lelkemből és így tovább, majd jöhetnek megint a gratulációk és az a néhány pohár pezsgő. És azután, Ludovic Orban, lehetőleg már a jövő héten, tartsatok megint egész éjszakán át tartó kormányülést és hajnalig fogalmazzatok meg újra legalább két tucatnyi sürgősségi kormányrendeletet a demokrácia jegyében, mert akkor megint jöhet a bizalmatlansági indítvány, a szavazatok körüli tépelődés, hogy mennyi az annyi, de ha X. idejön és Y. oda áll, akkor mégsem ennyi az annyi. És megint csak szóljatok nekünk, magyaroknak is, hogy készüljünk fel, nehogy elvétsük a ritmust, hogy hol és mikor, éppen ki mellett kell lándzsát törni, vagy ki fölött kell pálcával megtenni ugyanezt, mert olyannyira érdekel valamennyiünket, ahogyan mindenféle csatornán, tévén, rádióban, újságban, világhálón elmagyarázzátok, hogy ma miért rossz, ami a tegnap jó volt és holnap miért lesz jó, ami ma rossz volt. Játszd újra Orban, és játszd újra sok-sok politikus Sam, hogy mi, a tökkelütöttek, a földhöz ragadtak, a semmihez nem értők és gondolkodni képtelenek végre valahára felfogjuk azt az egyszerű igazságot: teljesen mindegy, hogy ott, a messzi fővárosban, milyen nyelven mit mondtok, hogy liberálisok vagytok vagy illiberálisok, kereszténydemokraták vagy szociáldemokraták, nemzetiek vagy globalisták, vallásosak vagy ateisták, ti mégiscsak valamennyien ugyanabban a kasztban forogtok, ugyanazokat a pótcselekvéseket látjátok el az országmegváltás cimkéjével, és ugyanolyan lelkiismeretfurdalás nélkül élvezitek, hogy a nagy izgalmak látszatáért egyformán csorogjon rátok a közpénz, amelyet mindenképpen meg akartok tartani. Miközben azt szeretnétek, hogy mi, itt lent, lelkesen, egymás sarkára taposva, majd újra elmenjünk szavazni, egyszer, kétszer, vagy háromszor!
Attól tartok, hogy ha ennek a tétovázó, áldemokratikus handabandának még sokáig nem lesz vége, akkor a Casablanca helyett majd a Titanic-ot nézzük újra végig, valamennyien!

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, 2020. február 07. Vélemény/rovat