Ha valakinek nem csupán kalandos, de titokzatos élete is volt, az akár Nyisztor Zoltán jezsuita teológus, író és újságíró is lehetett, aki hosszú élete folyamán (1893-1979) bejárta a fél világot, ette az emigráció keserű kenyerét; egyebek mellett Dél-Amerika államaiban is élt és tevékenykedett. Élettapasztalatait Vallomás magamról és kortársaimról (1969), majd Ami a Vallomásból kimaradt (1971), Idegen az idegenben (1973) c. könyveiben vetette papírra, megvallva sorsának alapvető titkait. Az utóbbiban olvashatni hosszas tengeri utazásáról és megérkezéséről Kolumbiába, ahol egy fiatal lányoknak fenntartott idegszanatóriumhoz irányítják lelkiatyának. Ott megtudja, hogy az országban családi terheltség miatt, sok az elmebeteg a gyakori rokonok közti házasságok okán. Könyvében egyéb titkokról is olvashatunk: „…Sok furcsa történetet hallottam a kolumb őrültekről. Mesélték az akkori köztársasági elnök apósáról, aki különben dúsgazdag ember volt, s nagy vagyonát még ép elmével szerezte, hogy élemedett korában időleges bolondériák jöttek rá, többek közt lónak képzelte magát. A család, hogy a feltűnést elkerülje, csináltatott számára az egyik távoli birtokán szabályszerű kis istállót s oda vitték, amikor a hóbort rájött. Bekötözték a jászolhoz annak rendje és módja szerint s ott toporzékolt és nyerített boldogan, míg csak az éhség és mi más vissza nem adták emlékező tehetségét…Nekem kolumb politikusok mesélték. Lelkük rajta!”