„Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a régi fényképeknek. A köztudatban egyre inkább elnyerik a régi fényképek az őket megillető műtárgy rangot. Fontosságuk, értékük az idő múlásával egyre nő. Tárolásukkal és állagmegóvásukkal egyre többet kell foglalkozni. A fényképeket még a múzeumi környezetben is igen sok ártalom fenyegeti. Ez fokozottan érvényes a kiállításokra, tudniillik a kiállítás-helyiségekben legtöbbször túl erős a megvilágításuk. Sok esetben még tűző napfény is éri őket, amiből az ultraibolya sugárzás nagyon káros hatású. Nagyon sok esetben a kiállítási vitrineken belül helyezkednek el a világító testek. Ezek a hőmérsékletet nagyon megemelik és a páratartalmat erősen csökkentik. Ilyen körülmények között nem célszerű értékes régi fotóanyagot bemutatni. Hogy gyűjteményünk egyedi példányait megvédjük, legcélszerűbb elhihető erejű másolatot készíteni róluk és azt kiállítani. Erre ad megoldást a faximile (hasonmás) fénykép készítése.” (Turánitz J. Lajos kolozsvári művészettörténész 2009-ben, a Magyar Fotográfia Napján Csíkszeredában elhangzott előadásából)