Nagy Anna: Heléna

(Dal)

Heléna, ó, megunt,
Megtépett,
Hagyd el hát a
Baljós vidéket
Hunyóban már
Hajdani fényed
Már csak lüktető
Sebed éget.
Miért, hogy minden
Rombadőlt már
Nyomodban pusztul
Város és vár
Rád csak a forró
Sivatag vár,
Vagy az árokból
Hajigált sár.
Pókháló lepte
Napjaid telnek
Bágyad szemed
Kihuny figyelmed
Hiába zenged
Szörnyű keserved
Rozzant hárfán
Az elmúlás penget.

Nagy Anna: A tenger. Gouache, 2018.

2020. február 12.

1 hozzászólás érkezett

  1. Pusztai Péter:

    Úgy a vers, mint a kép nagyon tetszik. Gratulálok NAGY Anna. Pp.

Szóljon hozzá!