RABINDRANATH TAGORE

A kiskocsmában ül egy ember. Így szól a pincérnek:
— Egy korsó sört!…Rabindranath Tagore.
Aztán megint:
— Pincér, egy korsó sört!…Rabindranath Tagore…
Amikor már vagy hetedszer ismétli meg a különös rendelést, egy úr a szomszéd asztaltól átszól hozzá:
— Olyan nagy tisztelője uraságod Rabindranath Tagorenak?
— Az éppen nem — válaszol az ember —, de a feleségem azt mondta, hogy csak addig ihatok, amíg hiba nélkül ki tudom mondani, hogy »Rabindranath Tagore«.

Színházi Élet, 1938/36