Kiss Székely Zoltán: A mindenség áramlása

Karommal öleltem át a világot,
pillantásom a horizontot csókolta végig,
szívem vitorláiba belekapott a mindenség áramlása.
Gondolataimmal elárasztottam a nappalokat.
És az éjszakákat.
Így olvadtam bele az egészbe.

Napfényként szeretem az életet.

Ha az elválás oly tiszta, mint a szeretet,
értelme lesz a születésnek és a halálnak.
S az elmúlás nem árulója a létnek,
mert az árulás férge szétrágná a mindenséget.

És akkor kihunynának a távolodó csillagok.

2020.02.10.

2020. február 13.

Szóljon hozzá!