Törökországi levelek

Mikes Kelemen úgy vágyódott haza, hogy az nem közönséges. Főleg az ősi székely ételek hiányoztak neki: a pacalleves és a mititej. De akármit megtett volna egy jó kis felvonulásért is vagy egy duhaj emléktábla-avatásért, már járt a lába az íróasztal alatt, amíg a leveleit írta. Ezek címzettje fiktív volt, a rokonokból az ilyen a legjobb.
P. E. grófnéhoz 207 levelet írt, mindenről beszámolt neki, mert tudta, hogy a kitalált grófnőket diszkréció kötelezi az unokaöccsük irányába. Mindig reménykedett, hogy vízumot fog kapni, de akkor Törökország még inkább nem volt az EU tagja, így reménye a leveleibe dőlt. Ezek olyanok, mintha egy ember rejtett kamerán át nézné magát, aztán leírná az élményt. Erre Győzike nem lenne képes, azért szeretik oly sokan.

Hymnus

Kölcsey Ferenc annyira magányos volt, hogy hozzá képest Arany János Stohl Buci. Ez a magányos ember írta meg a magyarok himnuszát, és akármilyen magányos is volt, jól tudta, hogy a magyaroknak mit sem számít a vidámság, nem is hisznek benne. Pezsdítő himnusz?! Az ilyesmi csak a dekadens, frivol francúzoknak való. Itt még Mátyás hada is „bús”, pedig ő folyton győztes királyként maradt meg még a búval b…élelt magyar emlékezetben is. (Annak bizonyítéka, hogy a magyartanár Szemérmetes Erzsók – lásd Petőfinél A helység hammerjében). Nyolc szakaszban zokogja el a magyarok történelmét és tragédiáját, hogy az ember már felvágná az ereit egy tompa késsel. Fél szemével csak az élet egyik felét látta, vö. a Vanitatum vanitasszal, az is egy hosszú siralom, de ezúttal az egész emberi sorsról.

Következik: Csokonai költészete; Mátyás anyja; Balassi Bálint költészete

1. Ágoston Hugó:
   2020. február 13. 17:21

   Saigon felé mutat egy halovány csillag. Azt mondta a drótostót, sose hitte Rodostót. Feri olyan lett, mint egy kis hordó, miután alacsonyka volt (amolyan Stefan cel Mare curvar), a sok sörbetéttől allahosan elhízott.

   A Hymenus? Schnitt Pálnak igaza volt, Kölcsey is egy d-vel írta azt, hogy „áld meg a magyart”! Igaz, írhatta volna még helyesebben, így: álld meg…

   Hát így asszocializálódunk, kedves néném.