dróthálóba kapaszkodó
még emberi kinézetű csontvázak
lesték a Vörös Kereszttel megjelölt autókat
egyeseket már hordágyon vittek a kerítéshez
ők már nem értették
miért nyomnak a kezükbe kétszersültet
és dugdosnak kiszáradt ajkaik közé csokoládé darabkákat
mindegyikhez odalépett egy-egy orvos
akik kiadták a sokszor kegyetlen de szükséges utasítást:
„ennek már nem kell felesleges
adják a gyerekeknek”

az életmentő falatot rágó kicsik
könnyes szemmel nézték
amint az anyjukat fehér lepedőbe tekerve
messzire viszik tőlük