A teret keresztülhasító átlókban
Magányos szoba a metszéspontokban
Hol a bőröndöm
Hol a köntösöm
Elillannék az ablakon át

Nagy Anna: Futók 2. variáns

És látom
A ház homályba fúló udvarát
A létra végtelen, ferdén dől a légben
Mégis földig vezet lassú eldőltében
Most földet érve kitárul a város
Utcáival a páros tornyok tövében
Sötétben keresgélsz
Tán reggelig elérsz
Testvérhez, anyához,
apához
Templomhoz, tárt kapus házhoz
Remélsz
Az út máshova küld
A tűz az éjben kihűlt
Tévelyegsz boltívek alatt
Vállad támaszt leomló falat
Vándorolsz fakó mezőkön
Botorkálsz csorba lépcsőkön
De mégis hazaérsz
De mégis látod
Szemhéjad mögött
Az ismerős világot.