Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 10

Csokonai költészete

Két szenvedélye volt: az alkoholizmus és a szerelem, mindkettőn rajtavesztett, mint későbbi csodálója, Ady Endre, bár ő jobban marketingolta magát, sokan a mai napig azon vívódnak, ki a nagyobb bűnös, ő-e vagy Léda vagy Csinszka. Csokonai szerelmein senki nem vívódik, mindenki az “Isten véletek!”-et hallja a Lillák végén, vagy szegény Zsuzsit, aki búcsúzik a századtól.
Szomorú formaművész volt, hangja évszázadokon át hallik és fejtődik, hiszen József Attilának kell eljönnie, hogy meghallja a ionicus aminorét a tulipántban. Kölcsey őt sem szerette, mert szent esküvést tett, hogy márpedig ő jó költőt észre nem vesz, amíg él, és ezt be is tartotta Berzsenyitől Csokonaiig. Ki tudja, mi lett volna, ha folytatja.
Annyira okos volt, hogy mindenütt gondolatai támadtak, az újesztendőtől Marosvásárhelyig. Talán ezért nem volt szerencséje a szerelemben, ki tudja, bár nemzedékek élesítették elméjüket a szerelem szabályosságain, és egyik sem állapíthatá meg őket.


Mátyás anyja

Szilágyi Erzsébet levelet ír a fiának. Legszívesebben ő maga repülne el vele, de hát ez mégse illik, úgyhogy közvéleménykutatást tart, de senkinek az ígéretével nincs megelégedve. Nagyon megrémül viszont, amikor Poe hollója kapja ki a levelet a kezéből, és azt károgja, “sohamár”. Ezek a madarak már Hitchcocknál sem jelentettek semmi jót.
A szegény asszony már azt sem tudja, hova legyen izgalmában, egész nap sorozatokat néz a Szulejmántól a Walkerig, de most az egyszer Chuck Norris sem segíthet. Végül, éppolyan váratlanul, ahogy megérkezett, a holló megérkezik. Levelet hoz, valószínűleg Mátyástól, ezt azonban csak egy költői eszközből tudjuk meg, melynek neve kimondva elhallgatás, és Arany kiváltképpen használja.


Nyelvemlékeink, krónikáink, legendáink

A Szomorú vasárnap hallatán magyarok ezrei döntöttek amellett, hogy lúgot isznak. A magyar a világ legszomorúbb népe, még első szövegemlékei is siralmak és halotti beszédek. Nem csodálkoznék, ha a vidám szövegromokat egy mélymagyar elpusztította volna, mint ahogy Burgosi Jorge atya el akarja pusztítani Arisztotelésznek a vígjátékról szóló könyvét A rózsa nevében. Sokak számára a humor önmagában is ellenség és hazaárulás.
Igaz, mit lehetne elvárni krónikaíróktól és apácáktól, valamint szerzetesektől? Már a nevük is kész tragédia: Ráskai Lea és Temesvári Pelbárt. Anonymus legalább inkognitóban búsult, és hacker lett, de sok időbe telt neki.
A legfurcsább, hogy mindig dicső dolgokat mondanak, végül mégis borongás lesz mindenből. A magyarok csodaszarvast kergetnek, és szarvasmarhát találnak, sorra aratják diadaljaikat, és világra szóló kudarcok az eredmény. Szent Margit királyi családban látja meg a napvilágot, és Gárdonyival andalog a 4-es-6-os megállója körül. Így nem lehet boldogulni.


Balassi Bálint költészete

Ő mondja el a legszebben, hogy milyen szép is a csatában forogni, lovon sétálni, kardélre hányni, és végül meghalni. Pompás vitézi élet, sokan látványosan vágyakoznak reá manapság. Az ő esetében legalább olyan emberről van szó, aki látta a legendás sz@rt a harctéren, nemcsak szájjal volt vitéz.
Mindezt a nem általa kitalált, de általa kiteljesített Balassi-strófában, bár én sose értettem, miért kell arról elnevezni valamit, aki nem először művelte. Igaz, a tojást sem Kolumbusz tojta.
Nagyon szép az is, ahogy piheg a szerelmes verseiben, senki nem írt ilyen meghatókat érdekből. Olykor letepert egy-egy kereskedő- vagy fogadósnét az árokban, aztán gyönyörű versekben vallotta meg Istennek ifjúsága bűneit. Vele kezdődik a magyar költészetben az árokban szárnyalás, a bűnben szépülés. Ahhoz képest, hogy ötszáz esztendeje folyik, sokan még mindig azt képzelik, hogy a költészet a Jócsont díjjal kitüntetettek találkozója, nem bírnak lemondani doktoroetkeres álmaikról.
Versei mindig valaminek a nótájára íródnak, s ez ismét megszelídíti őket – olyanok így, mint amikor a Csík zenekar énekli a Most múlik pontosan-t.


Következik: Szigeti veszedelem, Bornemisza Péter, Pázmány Péter, Apáczai

2020. február 15.

Szóljon hozzá!