BIZET

Bizet most múlt százéves. Egy világ kiáltja: éljen! Műve, bukása, halála iskolapélda. Így kellene tanítani:
»Íme, Bizet esete a bukással. Bizet zseni volt és szakállt viselt, s megírta a Carmen-t, mely akkorát bukott, hogy a verebek ijedtükben elrepültek a párizsi opera környékéről, s Bizet belehalt a szégyenbe és reménytelenségbe. A Carmen-t később, sokkal később mégis kiásták a partitúrák temetőjéből, s a felújítás bizonyos sikerrel járt. Negyven éve nem múlik el nap, hogy valahol, egy színpadon, vagy egy emberi ajkon fel ne lobogjon a Carmen egyik dallama. Ezért mondom: nemcsak a témát kell túlélni, hanem a sikert és a bukást is. Az egészen nagyok értettek ehhez: Goethe pislogott, okosan nézett maga elé, és túlélt minden kellemetlenséget, a francia forradalmat, Kotzebue sikereit és saját darabjának bukását.
Nem elég zseninek lenni. Türelem is kell hozzá.«

Márai Sándor

Színházi Élet, 1938/46