Nagy Anna: Álom

Az alvó városra s rám hegyek borulnak
A szoba sarka megnyílik, beárad
Rajta az ég, mint ablakon
Hát kiúszom a fénylő éjszakába
Világot látni. Lassan ringatózom
Különös szárnyakon.
Míg elhagyok néhány erdőt, az álom
Mint fátyol, csendben más tájakra lebben,
Hajók, idegen házak grádicsa,
Eget szántó szélmalmok maradnak
Egy pillanatra emlékezetemben.

(Kolozsvár, 1964)

Nagy Anna: Szobor a Fellegváron. Tus.Kompozició-ötlet

2020. február 15.

Szóljon hozzá!