Cseke Gábor: Titkaink (7)

Levéltitok vagy titkos levél? – ez két külön világ.
Az első olyan jog, ami mindenkit megillet, kivéve – akit a hatóságok gyanúba fognak, ezért rajta tartják a szemüket, még azon az áron is, hogy megsértik levelezésének titkosságát.
Épp ezért találták ki a titkos leveleket a történelem során, amelyek legtöbbször a hivatalosan ellenőrizhető kézbesítési láncot megkerülve, rejtett utakon juttatják el a titkosnak szánt üzenetet a címzetthez. Az irodalom, a színház, a film a soknál is jóval többször élt a titkos levelek, üzenetek feszültségkeltő motívumával. Caragiale Elveszett levele – ma már lerágott csont, akár csak Jules Verne Sztrogof Mihálya. A regény címszereplője az éppen aktuális orosz cár hétpróbás titkos futára, akinek távolkeleti futárküldetésére épül a lélegzetelállító, keletszibériai környezetben játszódó kalandregény. De nem kell messzire mennünk: Páskándi Géza Beavatkozás c. kisregénye (mely először a bukaresti Ifjúmunkás c. hetilapban jelent meg, folytatásokban, ugyanis a lap felkérésére íródott, később a kolozsvári Dacia adta ki könyv alakban, de Magyarországon is napvilágot látott az író áttelepedése után) betegesen – már-már bűnösen – kíváncsi postások bűnszövetkezetének leleplezésén alapszik.

2020. február 15.

1 hozzászólás érkezett

  1. Gergely Tamás:

    Hát még a titkosírással írottak!

Szóljon hozzá!