Dabi István: (egy 1956. október végi napra gondolva)
tankok vonultak
e szürke őszi napon
a város felé
honnan nők jöttek
kenyérért – a gyerekek
mindig éhesek
rá sem néztek a
tankokra de váratlan
pár lövés dördült
ijedten rebbent szét
a kenyérre váró tömeg
szaladtak felénk
s a konyhánkban épp kisült
kenyeret máris
falta pár éhes gyerek
ekkor határoztam el
inkább éhezem
mint tétlen nézzem
mily sokan halnak éhen
ha én jóllakom
Pusztai Péter rajza