Szigeti veszedelem

Zrínyi Miklós találta ki az egyik legősibb olimpiai számot: a kirohanást. Ez olyan világhírre vergődött, hogy dédunokája hőskölteményben énekelte meg. Tizenöt énekben áldozatkész hősök a magyarok, hódító harcosok a törökök, olyan nevek tobzódnak, mint Delimán és Kumilla (ő a Szenilla őse), az angyalok karáról nem is beszélve, Istennek ajánlvák sorok, sorsok és szereplők egyaránt.
Istenre később Zrínyinek is nagy szüksége lett volna, amikor a puskavadkan beléropogott, ám az Úr akkor is félrenézett. Ezzel bizonyára célja van: életben maradni annyira prózai! Nem magyar költőnek való dolog az.

Bornemisza Péter, Pázmány Péter

Régi lelkészeink, papjaink nyíltan bevallották, hogy közük van az ördöghöz, méghozzá irodalmi értékű vallomásokban, imádságokban, gyalázkodásokban és káromkodásokban. Boldog idők! Aki egy oldalt is elolvas akármelyik Pétertől, az látja, hogy itt nem is annyira jámbor vadak dühöngenek. Mindkét életmű félelmetes, majdnem gothic olvasmány. Azóta sokat civilizálódtunk, és furcsa módon Istenhez is másképp van közünk.
Ez azonban legyen a teológusok dolga. Fájdalmasabb, hogy sokszor az irodalomnak sincs meg az a zsigeri nyersesége és tébolyodottsága, mint ennél a két dühöngőnél. De hát Shakespeare sem azért zseniális, mert mokkás kanállal kavarta a létet.

Apáczai

Túl messzire látott, szemhatárát szűkítendő II. Rákóczi György a Marosba akarta vettetni. Ez egy nemes erdélyi hagyomány, értelmes embereket időnként különféle tornyokból kidobatni. Az erdélyi csodálatos fajta: addig szereti az okosságot meg az újat akarást, amíg meg nem tapasztalja. Akkor aztán úgy ragaszkodik a hagyományhoz, hogy az ökör se jobban.
Mennyivel inkább így lehetett ez akkor, amikor még kevesebb újdondász működött! Magyar Enciklopédia, Kis magyar logikátska, Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról – évszázadokkal az előtt írta ezeket, hogy Móricz elénk vésse a kanfülvakaró magyar halhatatlan alakját! De hát Ady is az óceánig futott.
Nem csoda, hogy csak egy holland asszony értette meg, az sem, hogy az egész család hamar kihalt. Az értelem magányánál csak a szívé nagyobb, mondanám, ha papagésa lennék.

Következik: Anyám tyúkja, Erdélyi emlékírók, A kőszívű ember fiai, Kazinczy Ferenc