PÁLMAY ILKA ARANYÓRÁJA

A mi kisvárosunkban történt, régi szép békeidőkben. Pálmay Ilka, a szépséges-hírneves operettdíva, ott vendégszerepelt a színházban. Előadás után nagy pezsgőzés a Rimanóczyban. (Úsztak a pezsgőben, bár az emlékezetes pezsgőfürdő nem ott esett.)
A társaság éltető lelke a nagy tréfamester, Halász Lajos dr. volt, egyik helyi lap szerkesztője. Ma neves pesti ügyvéd, kriminalista, volt sajtófőnök, miniszteri tanácsos, de elméssége, jó kedélye ma is ép és csorbítatlan…
Szóval, húzta a cigány, harsogott a zengezunga. Pálmay Ilka kipirulva pihegett föl:
— Jaj, de melegem van! Ablakot, levegőt…
Halász szerkesztő úr felugrott, a zsebébe nyúlt:
— Drága művésznő, feláldozom magáért az aranyórámat!
Azzal előrántotta arany zsebóráját, és gáláns mozdulattal a kávéház nagy üvegablakába vágta. Óra is, kirakat is csörrenve tört darabokra, de mindjárt volt ablak és levegő.
Halász szerkesztő úr másnap délután arra ébredt, hogy egy drága művű schaffhauseni aranyóra ketyeg ágya mellett, a kasztnin.
Pálmay Ilka küldte ajándékba…
Vajon megvan-e még?
Emőd Tamás

Színházi Élet, 1938/24