Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 13
Vörösmarty költészete
A bú és a bor, e páros hangulat Ady Endréig legnagyobb magyar költője Vörösmarty Mihály, és mit sem von le értékéből, hogy külön is tudja kezelni őket. Általában is nagy érzelemkezelő, olyan, mint egy rendezőpályaudvar. Igazi romantikus alak, aki egyszer keserűségében azt találja írni, „ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába”, amit az olvasók egy része úgy fordít, „jó dolgában bolondul meg az ember”. Ez a része az olvasóknak azt képzeli, hogy a költők borról írnak, de vízzel élnek, amit szólásilag rosszul viselnének, egyébként azonban korántsem.
A félbehagyott hős- és egyéb költemények bajnoka, ez talán reménytelenségével magyarázható, melyben szintén a legnagyobbak között van. Súlyosan nem érti, ugyan minek is kellene élni, amivel, mármint azzal, hogy tényleg minek, mi, huszonegyedik századi minden bájjal megkentek, egyet is érthetünk.
Minden Tündéről, Lauráról és bárkiről az derül ki, hogy addig érdekes igazán, amíg el nem érjük, midőn elérjük, vége szakad az előadásnak. Ez nem macsóság, egyszerűen a sors: egy férfi esetleg nőket szeretne, belőlük ábrándul ki. Bizonyára ő sem azért teszi, mert nincs jobb dolga.
Romantikus, nagy r-rel, hiszen mondatkezdő pozícióban van, a magyarság nagy részében mégis Jókai a romantika zászlóshajója, nyilván azért, mert Tímeát, Noémit, Alfonsine-t, Atháliát eljátszhatja egy szép színésznő, Tímárt, Krisztyánt, Berend Ivánt meg egy fess színész, azt a sort viszont, hogy „az ember fáj a földnek”, nem. Life is a big shit, hogy Lear királlyal szóljunk, akit Vörösmarty magyarított magyarra.
Húsz év múlva, Harminc év után
Vajda János FB-profilján mindenkor ez áll: bonyolult kapcsolatban. Még a rá esküvő Ady sem lézengett folyton a nők között, még neki is voltak viszonylag stabil szerelmei. Vajda azonban mindig úton van, soha nem állapodik meg, és akik ezen csodálkoznak, azoknak melegen, sőt, forrón ajánlom özvegye, Bartos Róza visszaemlékezéseit, melyek megismerését jómagam is egy barátomnak köszönhetem.
A Húsz év múlva és a Harminc év után olyanok, mintha egy hóvirág írta volna őket, miközben önmagát szagolgatta, s emlékeinek bukéja fokozta volna amúgy is meglévő mámorát. „Az el nem nyert éden fájdalma” az egyik legszebb szerelem-siratás a magyar költészetben. Őt olvasva értjük meg, hogy bizonyos embereknek száz éden megadathat, az el nem nyerteket mindig siratni fogják, amikor le-lesétálnak a Montblancról, hogy a hattyúk tava partján sétálgassanak.
Ady Endre alakja
Góg és Magóg fia, előbbivel Krisztus előtt szánkázik, utóbbit „ides”-nek nevezi. Héjákkal fetreng az avaron, és úgy szereti Párizst, hogy el nem feledheti Érmindszentet, ahonnan viszont az óceánba vágyik. A Bermuda-háromszög hamar, negyvenegy éves korában nyeli el.
Szülőföldjét, a Szilágyságot hepehupásnak nevezi, ebből aztán nevek és elnevezések garmadája születik, évzárókon, szavalóversenyeken és emléktáblák alatt hivatkoznak rá. A magyar klasszikusok nagy része különféle falakon nyugszik.
Váradon zilahi, Pesten erdélyi, Franciaországban magyar, s egész életét úgy tölti, mintha folyton rossz vonatra ülne. Ezt sejti is, nem véletlenül átkozódik a Gare de’l Est-en, bár egész lírájában nem véletlenül és nem keveset átkozódik: az egyházra, a politikusokra, az arisztokráciára, a magyarságra ökumenikusan és egyáltalán nem érdemtelenül. Vérrel teli alkoholjában Petőfi vére folyna, csak már nincs minek a reményében és kiért meghalni.
Szerelmi költészete Lédától Csinszkáig ível, de sok a mellékállomás, ezek később emlékeznek, az utókor innen tudja, hogy sokan voltak, bár sejtette korábban is. Az addigi galambok búgásával szemben Adynál az említett héják tépnek egymás korántsem fehér húsába, és a szakítások olyanok, hogy a Kill Bill valóságos fáklyásmenet hozzájuk képest.
Mindehhez, a mindig máshol levéshez és a szerelemhez egyaránt, pénz kell, nem is kevés. Így aztán mecénásokat is tart, bár ha nem viselkednek jól, az orrukra koppint, és ugyanígy jár el a barátaival is. Senki ne képzelje, hogy őt a saját szabályai szerint szeretheti!
Bűnbánatában olykor összefut Istennel, néha földig hajol előtte, máskor barátságosan vállon veregeti, megint máskor mérgesen veszekszik vele. Indulatos zsoltáros, egyik kezében a Biblia, másikban korbács, amellyel nem mindig önnön hátára ver.
Az arany ember
Tímár Mihályban Dr. Jekyll és Mr. Hyde egyszerre él. Az egyikkel elveszi Tímeát a hajón, a másikkal Noémit a szigeten. A feltörekvő akadályokat, mint amilyen Brazovics Athanáz és jóvátehetetlen neje, illetve lányuk, Athália, sorra elhárítja. Legerőteljesebben Krisztyán Tódort, pedig ő kutyát ölni sem restell, de hát nem csoda, ő egyszerre ki- és bevándorló. Ez elhárítás után leend Tímár egészen rendes férfiú, aki elhagyja feleségét és ismerősei egész seregét, és Noémié lesz, akivel vidámvasárnapos kommunát alapít a Senki szigetén.
Ez a regény rávall Jókaira, aki egész életében jómódban élt, egy nemzet írója volt, ibolyaszemével két feleségre is szert tett, Petőfi ellenkezése dacára elvette az egyiket, a nemzet ellenkezése dacára a másikat, és így tulajdonképpen gyáván volt bátor, Rudolf trónörökössel barátkozott, és emlékei szerint végső soron megrendezte az 1848-49-es szabadságharcot. Aki ennyi mindent végez, az nem csoda, ha elvágyódik innen.
Következik: Színek és évek; Adjon az Isten; Egri csillagok; Különös házasság
Pusztai Péter rajza