Nem hígítja fel törődöttségemet
a minduntalan fel-felbukkanó múlt;
az emlékezés évada elavult,
s a sok emlékkép maga alá temet.

Mint ki hibáiból sohasem tanult,
vagy csak álmában végzett egyetemet,
és a sutaságába beledermedt,
frappáns fintorom öregessé fakult.

Csak adna más témát a költők dombja,
mint megannyiszor meddő önmagamat,
vagy a világ nyújtana kitekintést!

Mások témáit más darazsa dongja,
s az enyéimet sem lepi már harmat.
Tollamat hegyezni kerítek zsebkést.

Budapest, 2020. II. 14.