Kölcsönsorok: Vladimir Udrescu
Sztyeppei farkas* / (lupul de stepă*)
hazája a mágnes-igék
alkotta végtelen
kölykeit a lélekvándorlás
villámai alatt neveli fel
a szőre szürke mint a remete-lélek
a tájat megalapozó havak alá
temetett szív
egyetlen igaza
a sztyeppei farkas minden éjjel
a kapillárisokban rohangál
az agyban villogó
holdra üvölt
nemez-léptei felverik
a vérben bujdosó bölény-csordát
egy isteni fajta megveszettje ő
hunytszemű miként
a szentlélek
amelyet üldöz ezer mérföldön át
van úgy hogy kiéhezve
gepárd-álkapcsokkal harap ki falatokat
az égi ősnyomtatvány-testből
vagy intellektüel-csavargónak álmodja magát
aki a Vatikán titkos irattárába
beszabadult
arámeus pergamenek dögkeselyűje
a sztyeppei farkas
hány cella-lépcsőn nem botlott
ellenségbe eddig
általában kisebb testű
lélek-állatkák képezik a
táplálékát
amelyekre úgy lel
hogy apórikus-manccsal lesöpri
az arany betűkre rakódott avart
valaha a sztyeppei farkas
a Walhalla
isteneit követte
az illúziók északi oldalán
nyomukban haladva
szolgájává tette
az értelem kárhozatát
néha eszébe jut
hogy az entrópia éjének hajóablakában állt
a magány szikráitól kigyulladt hajjal
miként a Léthe vizén túl
lángralobbantott olimpiai fáklya
fogai között az alapozó nemlét üzenetével
érkezett meg
mint marathoni futó
vagy iskolázott zongorahangoló mester
már kis kölyök-korában a sztyeppei farkas
a szellem lábánál összegubancolódva
szeretett pihenni
valamit nem tudok
kiáltja a sztyeppei farkasnak
a vadászlak őre
az utolsó ember a földön
hogy a sötétség nem véletlenül támadt-e
ám ha Ez áll fenn
a hullámok még elsodorhatnak
odaát arra a partra engem is
Fordította: Bartha György
*A címet – más összefüggésben – alkalmazta már Hermann Hesse is (Der Steppenwolf).
*
fără de margini este patria lui
de verbe magnetice
îşi creşte puii sub fulgerele
metempsihozei
are părul sur asemeni duhului de eremit
singurul lui adevăr
rămâne inima îngropată
în zăpezile fondatoare
noapte de noapte
lupul de stepă aleargă prin capilare
urlă la luna care scintilează
în creier
cu paşi de pâslă trezeşte
bizonii din sânge
e un turbat de rasă divină
are ochii stinşi precum
spiritul sacru
pe care-l fugăreşte mii de leghe
hămesit câteodată
cu fălci de ghepard rupe hălci
din incunabule celeste
se visează hoinar furişându-se
printre manuscrisele ascunse
de Vatican
un hoitar de pergamente aramaice
lupul de stepă este
dar pe câte trepte de schituri
nu şi-a primit vrăjmaşul
îndeobşte
cu mici animale sufleteşti
se hrăneşte
le află dând la o parte
cu labe aporetice frunzişul
de pe literele de aur
lupul de stepă a însoţit
cândva
zeii Walhallei
de la miazănoaptea iluziilor
pe urmele lor a ademenit
osânda înţelepciunii
îşi aminteşte doar
că în hublourile nopţii entropice
păru-i ardea în vâlvătăi
sub scânteile singurătăţii
torţă olimpică dincolo de Lethe
mesajul cu neantul fondator
îl aduce-n dinţi
ca un alergător de la Marathon
ca un acordor şcolit de piane
fiară încolăcită la picioarele
spiritului în copilărie
lupul de stepă este
am o nedumerire îi strigă
lupului de stepă
paznicul pavilionului de vânătoare
ultimul om de pe pământ adică
întunericul nu e întâmplător
dar dacă El este
pot ajunge pe valuri acolo
la ţărmul acela
*titlu existent şi la Hermann Hesse (Der Steppenwolf), dar cu altă semnificaţie
Pusztai Péter rajza
2020. február 19. 07:39
Hm.