48/49-es, múltba vesző szabadságharcunk bukása után jócskán megszaporodtak „magyar titkaink”. A császáriak bosszúja elől külföldre emigrált hazafiak hollétének és életvitelének titokban tartása állandó gondot jelentett a bujdosók számára. Senki sem tudhatta meg, merrefelé morzsolják az emigráció keserű kenyerét.
A Törökországban védelmet kereső és (ideig-óráig) találó negyvennyolcas emigráció, Kossuth Lajos és legközelebbi munkatársai életéről találhatunk hiteles kortárs beszámolót Kossuth nagyra becsült személyi titkára, László Károly tüzértiszt tollából. Személyes naplója alapján, mely túlélte az emigráció, majd a későbbi hazatelepülés hányattatásait, Bogáti Péter írt izgalmas ifjúsági regényt (A mahagóni ember címmel, megjelent a Móra Ferenc könyvkiadónál, 1986-ban). Írónknak nem volt nehéz dolga: a fennmaradt naplók szövege szinte nyomdakészen, pontos és veretes fogalmazásban kínálta magát a tolla alá; ami nehézséget jelentett, az az, hogy a benne lévő személyes adatok egy részéről máig nem sikerült eredményesen lerántani a titok leplét.
Ilyen momentum a könyvben s a tüzértiszt életrajzában kései házassága, mely akár önálló regényként is értelmezhető az életrajzi történtben.
A Törökországból az Amerikai Egyesült Államokba áttelepült Kossuth-féle negyvennyolcasok derékhadához tartozó, mérnöki képzettségű László Károly kemény munkával teremtett magának s társainak egzisztenciát a szabad vállalkozások roppant földjén, miközben Kossuth apánk hívó szavára vártak, aki az alkalmas európai történelmi pillanat bekövetkeztét leste valahol Itáliában. Szabadságszerető, független férfiemberként ötven esztendős koráig nem is gondolt házasságra, akkor is egy nála 25 évvel fiatalabb hölgy lopta magát a szívébe, vele költözik haza a kiegyezéskori Magyarországra. A furcsa házasságból négy gyermekük születik, ám mikor az idős tüzértiszt búcsút mond az életnek, koporsója mellett már csak gyermekei siratják – mexikói származású felesége további sorsáról nem maradt fenn hiteles adat. Állítólag megszökött egy fiatalabb emberrel s mert Európában nem érezte jól magát, visszaköltözött az Államokba, de ezt senki se tudja megerősíteni. Sorsát máig titokzatos homály fedi, a regény szerzője is csak a szóbeszédekig jutott el. A tanúk meghaltak, s a titkot – annyi más titokkal egyetemben – elnyelte az idő felhője.

1. Gergely Tamás:
   2020. február 19. 07:36

   Talán a Jóisten tud valamit…