Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 14
Színek és évek
Pórtelky Magda nőnek született, és ebből az időből emlékei vannak. A név az asszonyok sorsát szimbólumizálja, amely szomorú, ha nem érik be azzal, hogy hanyatt fekve előre tekintsenek. Ez azóta sem változott, csak hurrápesszimizmust faragtak belőle.
Bálok, szerelmek, csillogás, kedv, remények, lilák – aztán mindennek a visszája. Ez mindig így van: az éremnek is az írás a másik oldala, és ebben Kaffka hősnője sem kivétel.
Az a legcsodálatosabb, amikor Ábris nagybátyja is kikezd vele, és miután a még mindig fiatal asszony visszautasítja, megsértődik. A régi nagybácsik abban különböztek a maiaktól, hogy ők nem is hallottak a nők jogairól, míg a maikat viszont nem érdeklik.
A regény stílusát sokszor a körülötte élő férfiakhoz mérték, mert kihez is mérték volna, ha egyszer tele van a világ olyanokkal, akikkel rokonabb ugyan, de nem magyarok. Ez igazán nem gonoszság, a magyar írókat általában magyar írókhoz szokták hasonlítani, aztán kijelentik, hogy világjelenségek. Amivel egyet is érthetünk, hiszen a vidék is világjelenség, amíg ragaszkodunk hozzá.
Adjon az Isten
Dalszerűség, egyéni érzület és Koncz Zsuzsa árad belőle. Mindenki beláthatja, hogy a dalnokok és dalnők nem zenésíthetnek meg akármilyen setesuta szabadverset, nekik rím kell, Isten és nekemakérés.
A vers ennek ellenére remek, bár nem lehet tudni, miért nem a kenyérrel kéri a forró kemencét, miért a szerelemmel, és ha már szerelmet, akkor miért lámpájába lángot, de hát ízlések és falovacskák. Az sem érthető, hogy miért ne lehetne lámpa nélkül lefeküdni, főleg, ha az ember szerelmes, elvégre sötétben is megtalálja, ami után kutakodik. Ezt azonban nem azért hozzuk fel, mintha vitatkozni akarnánk a lírai énnel, ellenkezőleg: a lírai te-vel való párbeszédbe szeretnénk őt belevonni interaktivikusan, mint a rendezők.
Nagy költőre vall, hogy Isten nem szólal meg, ilyen rövid távon úgysem lehetne jól kijönni a dologból, Isten csak több énekes műben terjesztheti tanait, egy dal ahhoz kevés.
Egri csillagok
Jumurdzsák félszemű, de nem kalóz, hanem török, a gyerekek hiába reménykednek, hogy ő Johnny Depp. Annyira szeretnék azonban, hogy folyton szembesítik magukat vele, de hiába, Jumurdzsák nem és nem.
Mérgében Bornemissza Gergely felesküszik Dobónak, aki ritka férfiú: pontosan azt teszi, amire a megbízatása szól, azaz megvédi Egert a töröktől. Nemcsak Jumurdzsáktól, hanem Hajvántól is, persze különféle bonyodalmak után, melyek nem nélkülözik a szerelmet, a történelmi regények eme becsét. A védés nem egyedül megy, vele van még Mecskey, Zoltay és más várvédő statiszták. Áruló csak egy lappang közöttük, de azonnal nyilvánvaló, hogy ő nem bikavér.
Közben Vicuska már Éva és anya korában megvív Jumurdzsákkal, és végleg meggyőződik mindarról, amiben netán kételkedett. A küzdelem nem könnyű, ám azonban a szerelem örök.
Török Bálint nem kevésbé a földhöz rittyenti foglyait, míg ő is fogoly nem lesz a Jedikulában, ebben a prímszám nevű toronyban. Hiába minden tyúkhívogatás, a török éber, mármint otthon.
Szerepel még egy Sárközi nevű cigány is, ami kész borzalom, tekintve, hogy Gárdonyi nem volt még olyan felvilágosult, mint a mai irodalomértelmezők egy része. De ezt megbocsátják neki, mert ami pláne, az sőt.
Különös házasság
Dőry báró erővel férjhez adja megrontott lányát gróf Buttler Jánoshoz, aki ezen roppant csodálkozik, mert ő Horváth Piroskát szereti. Kései olvasói csodálkozása ellenben okafogyott, hiszen a mai szülők a segítség örve alatt szólnak bele a fiatalok életébe, és ellenőrzik azt teljes szívükből, igaz, ők nem bárók, hanem vitézek vagy vitéztelenek.
Az egyház minden erejével óvja a tekintélyét, ez sem elavult vonás a regényben. Dőry Mariska ugyanis addig imádkozott, amíg teherbe nem esett, ami előfordult már a világtörténelemben, a báró azonban nem hisz a szeplőtelen fogantatásban, legalábbis a lányát illetően, és atyai szemöldökével ráveszi a papot, aki a profán lélek szerepét játszotta, hogy adja össze lányát a gróffal.
A házasságba Buttler beleőszül, ami szintén örök jellemvonása sok jól vagy rosszul sikerült frigynek a mai napig. Mikor végre rájön, hogy senkiben sem bízhat, mert a nagy rangot viselő egyházi személyek is voltak kis rangúak, s az emberek nagy részét meglepetésre mindenféle érdekek vezérlik, megszervezi szerelme és a maga halálát, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Úgyhogy tulajdonképpen az történik, amit az egyház mindig is hirdetett: a túlvilágon megboldogulunk. Ez aztán az öröm!
Következik: A szegény kisgyermek panaszai; Szindbád-novellák; Jónás könyve; Sárarany
Pusztai Péter rajza