fehér galamb / columba albă

ím ebben a serlegben sűrítve ott találod
a közjó princípiumait

ma mind elmegyünk
a haszontalan dolgok szívének
ünnepére
utunk boróka-bokrok közt vezet
és a gazella patái nyomán
teljesen megőszült lombok alatt

nadragulya-illat mérgezi
a lankadt alkonyatban
a vidék történelmi múltját

ott
mire lehet még várni
doktrina üszke füstölög
a tömegek álmodó
tűzhelyén

a történelem amelybe lépünk mint egy elsötétítés

bezárt történet
mint tevebőr tömlőkben
a víz

vegyük azonban figyelembe
a felhők által magasztalt legelőket
az illúziók egének füvét
legelik az állatok

az ott igen
a veszendő világ
anyagcseréjének születése

mint ahogy mondod
annyi kereszt kísértet csalán tenyészik az égen
hol kapsz helyet egyetlen magános lélek-mag számára is
hogy oda beveted és kihajtson

a fehér galamb a markodból csipegeti
az emberi faj áldását
a sötétben üvegesen csillognak a sakál-szemek
a hírmondók sírjai azon fáradoznak
hogy a történelem hullámain
partot érjenek

a fehér galamb csodálkozik
miért jajveszékelnek a trójai asszonyok
avagy a pajzson leélt életet
miért kell siratni

a törpék úgyis mindenképp
a föld logoszában lakoznak

Fordította: Bartha György

*

columba albă
în acest pocal stau înghesuite
principiile binelui comun

mergem azi cu toţii
la sărbătoarea inimii din lucrurile
netrebnice
este o călătorie printre jnepeni
şi frunze încărunţite
de copita gazelei

mirosul de mătrăgună în amurgul
lânced
otrăveşte trecutul istoric
al provinciei

acolo
ce să mai aştepţi
tăciunii doctrinei fumegă
în vatra somnolentă
a mulţimilor

intri-n istorie ca într-un camuflaj

o poveste captivă
precum apa-n burdufuri
din pielea cămilei

să luăm însă aminte
pe păşuni slăvite de nouri
dobitoacele pasc
iarba cerului de iluzii

acolo da
se naşte metabolismul lumii
pieritoare

după cum zici
atâtea cruci stafii şi urzici
pe bolta cerească
unde să mai semeni şi să mai încolţească
un suflet însingurat

columba albă-ţi ciuguleşte din palmă
binecuvântarea speciei
în beznă sticlesc ochi de şacal
pe-al istoriei val se ostenesc
să ajungă la mal mormintele
vestitorilor

se miră columba albăde plânsetul femeilor troiene
au de ce să tângui o viaţă
scursă pe scut

gnomii oricum îşi au sălaşul
în ţărâna logosului

1. CSELÉNYI Béla:
   2020. február 21. 21:43

   Nagyon szép vers.
   O poezie foarte frumoasă.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ