Ólomégen szárnyas félelem
A hallgatás kőkockája zárva
Érzelem, könny, kérdés, értelem
Belefúl a szurokszín világba

Bezár a szoba
Nincsen ajtaja
Nincsen ablaka
Fuss!

Csak az idő tömör sugara
Zuhog-zuhog falaira –
Széttárod karod, széttéped a hálót
Lefejted a súlyos köteleket
Le fölösleges ruhádig
Míg lelked bőrig beázik
Falba verheted komor fejedet –

Tépd fel a tér éles szögleteit
Ejtsd ki léted lényeges szavait
Igéit a faldöntő napoknak
Szavait a néma raboknak
Fuss!
Nyílik néhány fényváró ablak
Utat nyitni a tűzmadaraknak.

Kolozsvár, 1984