Juhász Gyula jegyezte föl 1917-es kórházi naplójába:
„Az ember nem tudja, éppen leglényegesebb, legsajátosabb, legdöntőbb titkait föltárni. Vannak örvényei, amelyekbe önmaga sem mer nézni. Egy tüdővészes vagy egy vakbélgyulladásos könnyen leírhatja, mit érez, betegségét illetőleg, de egy … ‘Szemei fénymerevek.‘ Ez a két szó is állandó refrénem, mióta hallottam róla… Önmagammal szemben? Úgy nézek magamra, ha véletlenül tükörbe pillantok, mint egy ellenségre…”
Egy napló néha aranyat ér. Csak ajánlatos jól elrejteni!