Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 15
A szegény kisgyermek panaszai
A szerző felfedezi, hogy élete kisgyermekkorában kezdődött. Rácsodálkozik a játékokra, a sötétségre, a félelemre, megdöbben, hogy a nagyapja meghalt, és hogy kisgyermekkorában ő is gondolt a szerelemre, mármint ő maga, nem a nagyapja, akinek az emlékeit nem olvashatjuk. Kiderül, hogy varangyot ölt, és hogy hát ez nem szép dolog bizony, de ez van. Végül az is nyilvánvalóvá válik, hogy édesanyja nem úgy zongorázott, mint Martha Argerich, és ez melankóliát okozott költővé nőtt gyermekünk kis szívében.
A ciklus darabjai különféleképpen rímelnek, és a tankönyvben idézni szokták a „mint aki a sínek közé esett” sort, bizonyítékául annak, hogy a CFR Szabadkán is sikeres klub lenne.
Szóval nagyon szép kötet, a klasszikus magyar irodalom egyik klasszikusa, de örökérvényű, mert minden anya zongorával kel és fekszik a mai napig, és a gyermekek is a Lánc, lánc, eszterláncra forgolódnak.
Szindbád-novellák
Az élet akkor szép, ha az ember sok nőt ismer meg közelről, és mindegyiknek a lányát és az unokáját is megkapja – hangzik Szindbád életelve. Ezzel egyet is érthetünk, főleg, ha tudjuk, hogy Szindbád életkora kiszámíthatatlan, de több évszázadon keresztül tart, a régi falvédő tehát így módosul: hosszú az élet, hosszú a sír. Ő egy hajós, aki soha nem hajózik, csak az élet tengerén, ez azonban régi szimbólum, és Szindbád egyszer sem Titanic.
Egykori magánmatektanárnőm nem szerette Krúdyt, gondolom, azért, amiért a Harmonia caelestisért sem rajongtak a konkrét fők, mondván, nem lehet annyi édesapja! Szindbádnak sem annyi életéve, hiszen hozzá képest még Kirk Douglas is kismiska.
A mondatai úgy hullámzanak, mint a fenti élet, és Krúdy semmilyen globális hőemelkedéstől nem szárad ki, mindig csak árad és árad, mint egy ellenőrzött cunami. Szindbád örökmozgó és örök életű, és kedvenc fogása a velős csont Latinovits-csal.
Jónás könyve
Isten az emberekkel szeretné helyrehozni azt a világot, amelyet ő maga teremtett, és ezt Jónás igazságtalannak érzi, holott igazságtalan. Az Úr zokon veszi, hogy egy ilyen Jónásnak igaza lehet, és Némóvá változtatja. Jónás éppen olyan ideges is a cethalban, de ez csak az egyik szakasza szenvedéseinek.
A második az, amikor hiába üvöltözik egy egész város ellen, mert hülyének nézik, ami mit sem változott. Akadnak, akik mindenki előtt csókolóznak, és ez borzadály, mert ma már általános. Mi már a Ninive folytatásában játszunk, úgy látszik.
Erre Jónás olyan pipa lesz, hogy leül a sivatagban, és az Úr kegyesen tököt növeszt fölé, de Jónás nem örül eléggé a tökének, amit Isten nem bír megérteni, és felhívja a figyelmet az ember halandó és vak voltára, amitől Jónás roppantul megvigasztalódik, a mű pedig hosszú, de türelemmel viselt szenvedés után véget ér.
Sárarany
Turi Dani új módszereket vezet be a gazdaságba, például leteperi a grófnőt, hogy repcét teremjen. Ez nem mindenki tetszését nyeri el maradéktalanul, de hát akinek nincsenek irigyei, az nem is élt sűrű élete folyamán. Márpedig a Danié sűrű, még Adyt is költői levélre ihlette, pedig ő is rég elhányta az erényövét, bár állítólag hat ujjal és erényöv nélkül született.
Az iskolában még úgy tanultuk, hogy ez a zolai naturalizmus magyar csomagja, pedig ez egyszerűen az Alföld, ahogy Móricz megélte és látta. Ennek a prózának olyan vastagok a színei, mint írójának piknikus teste: kicsi, de kemény. Turi Danit is ilyennek képzeli az ember, s ő az első Móricz hősei sorában, akik nem tudnak kiemelkedni a sárból, mely körülveszi őket, és amely többnyire asszonyokból is áll. A férfi otthon- és családülőnek nevelte az asszonyt, és aztán elcsodálkozott, hogy az bármire hajlandó, csak ne bolygassák őt. Móricz viszont nagy bolygató volt, és Turi Dani, akit messziről falu bikájának néz az ember, közelről esetleg újítónak, mintapéldánya a bolygatásnak.
Következik: A huszonhatodik év; Úri muri; Szóló szőlő; József Attila költészete
Pusztai Péter rajza