1- Beszél a nőkről a székely

Többször, több helyen elmeséltem, hogyan fordítottuk Rafi Lajost svédre. Én voltam a nyersfordító, Ove Berglund a tulajdonképpeni tolmácsolója. E-postán ment a munka: küldtem az anyagot az oldalszámmal, Ovénál a magyar könyv, a Földhöz vert csoda. Ha nem értett valamit, azonnal visszakérdezett. Néha verselést kellett magyaráznom, néha tartalmat. Nem volt egyáltalán könnyű.
A Güdüci február című versében ezt írja Rafi: ”Beszél a nőkről a székely./Torkomban érzem a vágyat:/nyalintsak vele egy pohárral.” Hát itt elsősorban tisztázni kellett, hogy mi a ”székely”. A svédek magyarokról tudnak, viszont még Ove sem hallott a székelyekről – kiselőadás.
Következő lépés: hogy a székelyekhez viszonyuló én (”torkomban”) a székelyek közé nem tartozó roma, illetve Lajos szavajárása szerint cigány. Na most a ”nyalintás” nem a koccintásos ivást jelenti, főként nem azt, hanem az együvé tartozás óhaját, hogy ugyanúgy beszélhessen ”a nőkről” ő is (az én), mint a nevén nem nevezett székely.
Na most ezt egy fordító megérti, de átadni, érzékeltetni a svéd olvasónak pokoli nehéz. Hogy Berglundnak sikerül, az tulajdonképpen a Rafi érdeme, a két ”is”, ami a 2. és 3. szakaszban megerősíti a mondanivalót: ”szépségét érzi ő is” illetve: ”szép lenne itt nekem is minden”…