Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 16
A huszonhatodik év
A költő huszonöt évig csalja a feleségét a szeretőjével, aki öngyilkos lesz. Ebből az élményből születik ez a szonettciklus, hiszen már régóta tudjuk, „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Olykor úgy intézzük ezt az egészet, hogy mi azért visszajövünk az infernóból.
Csikorgó rímekben bukik ki Szabó Lőrincből az eső után köpönyeg, vagy hogy maian fogalmazzunk, a most múlik pontosan. Csöppet sem táncházasan, nagyon is szögesdrótosan. Ennyi névelő soha nem volt rímhelyzetben a magyar lírában, mint itt.
Aki nem a Barátok köztön vagy a Jóban-rosszbanon nevelkedett, az sejtheti, hogy az élet nem folytonos Csillag születik. Szabó Lőrinc ezt írja meg, szenvedélyesen és precízen, nem úgy, mint azok, akik ultraibolyáknak képzelik magukat.
Úri muri
Szakhmáry Zoltán Rozikába veti a magvait, Csörgheő Csuli viszont a nagy kan fülét vakargatja, mint manapság sokan a hétvégi házukét. Mikor a nagy kan meghal, CsCs oly mélyen bánatos lesz, hogy kijelenti, Zoltán nem lesz öngyilkos, mert gyáva ahhoz, mire Zoltán azért is.
Közben árad a nagy magyar alföld, Móricznak ez a nyári olimpiája. Vezető számok: vidékiség, ostobaság, nagyszájúság, maradiság. Szép négy testőr, istenemre.
CsCs kétpofára rántottát zabál, ami annyira megtetszik Lekenczey Mukinak, hogy egészen odáig lesz Csuliért, szinte beleszeret, csak hát fehér magyar férfiak nem hálnak egymással, legfeljebb részegen, de akkor nagyon.
Zoltán újító ötletei tehát semmibe vesznek, igaz, ha feltámadna, akkor sem vesznének máshová. A magyar ember egy jó kis sírva vigadást, ahol úgy a múltba lehet nézni, hogy ott is lehet maradni, nem adna semmiért a világon, melyen belül úgyis csak egy hely van a számára: az asztal alatt.
Szóló szőlő
Ez az írás akkor készült, amikor még a szőlő nagy szám volt, nemcsak a Falklandban legyintett rá mindenki, vagy vette Feketepénteken lapos vízzel és nylonos sörrel angroszban.
Annyira viszont mégsem változott meg a világ, mert amikor az atya előre megy, a nagyobbik fiú mind eleszi a húga elől a szőlőt – és ha jól odafigyelünk, látva látjuk, hogy angyali gyermekeink irigyek és önzők, csak később lesznek vegetáriánusok és klímabetmenek, amikor már udvarolnak vagy udvaroltatnak.
Így aztán a salamoni apukának „elmeséli” a csupasz gerezd, hogy mennyire önző az ő gyermeke is, mármint a nagyobbik, mert a kisebbiknek még nincs kin basáskodnia. És így Ferkó is evett szóló szőlőt, meg az apja is megmutatta, hogy enni fog az ő fia szóló szőlőt, hovatovább a szőlő meg is szólalt. Kerek lett a világ.
József Attila költészete
Gyerekkorában anyját kérte, hogy vigye a padlásra, a mama azonban konok volt. A gyermeket ez annyira megviselte, hogy kuglófot szeretett volna enni, és ezentúl mindig siránkozott sanyarú sorsán. A tegnapi anyák ezt nem értik, mert ők kulcsot adtak gyermekeiknek, a maiak pedig azért, mert mindenféle csillogó verdákban viszik-hozzák a csemetéiket, és ezt törődésnek hívják. A mai apákról ugyanez mondható el, azzal a megjegyzéssel, hogy ők nem anyák, és egy férfi különben sem sír. „A mai apák nagy részéről” – ez így igazságos. Másik részükről nem mondható el semmi.
Sokan úgy beszélnek anya-verseiről, mintha valami érzelmi tálbafőttről cseverésznének, és mintha eltakarnák a szemük elől az egész Kései siratót. Az eltakarás sok magyar olvasó legfőbb olvasási szokása.
Szerelmeit a legapróbb sejtekig megvizsgálta, és verset írt annak a Thomas Mannak az üdvözlésére, akitől ezt a tekintetet tanulta. Freudhoz nem írt üdvözlést, pedig neki többet is írhatott volna, ő maga is tisztában volt ezzel. Nem beszélve Rorschach-ról, akinek a tesztjét megírta az Eszmélet indításában, míg Fejtő Ferenc hatására tovább nem lendítette a költészet kerekét.
Szabad akart lenni, és „fasiszta kommunizmus”-ról regélt, ami kibírhatatlan egy olyan világban, melyben mindenki vagy ilyen, vagy olyan, és ezt nevezik árnyalt gondolkodásnak. Régebben is így nevezték, ezért volt annyira egyedül, s amikor meglátta a hajléktalanokat a jázminingásban, akkor vált végleg persona non gratavá azok szemében, akik szerint Magyarország a paradicsomok édenkertje, és minden magyar úgy dolgozik, hogy házat vesz a hegyen.
Ő az ághegyen vett házat, ott csüngött a szíve, mert ha talált olyan nőt, aki szereti, az neki nem volt elég, ha pedig nem talált, akkor a nőknek nem volt elég ő – ez az anyakomplexus mindenkori jellemzője. De apakomplexusa is volt, ezért belegyalogolt Babitsba, aztán csodálkozott, hogy a másik költő nem örül ennek.
A hiány és a túlság öngyilkosságba kergette, bár egyesek szerint verseiből nem következtethető ki szuicid hajlam. Az ilyeneknek Story magazint kellene olvasniuk, de ők nagy magyar költőket olvasnak, mintha azoknak nem lett volna elég, hogy költők voltak.
Következik: Iskola a határon; Dsida Jenő költészete; Iszony; A Pál utcai fiúk
Pusztai Péter rajza