minden múltszázadi
vele kapcsolatban
a bordázott szürke
szvettere cakkenes
széle jut eszembe
szinte örökké
az volt rajta
anyám vette neki
mindig csak ő vette
magának sose vett
semmilyen darabot
nem volt csúf a szvetter
szép se volt
szürke volt
semmije se volt szép
semmije se volt csúf
ő sose választott
egykori szegénység
vagy az életfogytig
tartó szerénysége
nem engedte soha
ruhát választani
neje
az a csoda
majd helyette választ
így élt ő örökké
sohasem feszített
legjobb ha az veszi
aki hiányolja

Budapest, 2020. II. 18.