Gyermekkoromban a
telezsurnált néztük, illetve
láttuk, és abból kiviláglott,
hogy a Nyugattal szemben,
ahol különféle fertők terjednek,
a mi hazánk, hát az mégiscsak,
itt nem terjed semmi, csak a
nagyszerűség, mert nézzük
csak meg a statisztikákat,
azok bizonyítják ugyebár.

Eltelt harminc év, és még
olyanok is hisznek a mai telezsurnálokban,
akik láttak már manipulációt,
sőt, tanították nekik, hogy hogy kell
csinálni, ha álmukból felköltenék
őket, akkor is felmondanának
egyet, erre a maira mégsem
gyanakszanak, pedig semmi
sem változott, csak az arc,
amelyből kijön a hazugság,
vagy amelyet a hazugságok érlelnek.

Köröskörül a telezsurnál-arcok,
a félelem a propaganda termékeitől,
a büszkeség a propaganda termékeire –
a fekete és a fehér egyaránt a rendszer
színei -, az 1000 százalékos
jujtúlteljesítés, a nyugati fertő, melytől
hősiesen megvédik hazánkat, a hetedrangú
írók liftezése, hogy már kiütik
a tetőt, és a senkik, na, azok repülnek
csak igazán, de sajnos mégsem elég messze.