Nászta Katalin: Vers
tévedéseim nyakadba ejtem
vakságommal téged verlek
hiányodat megfaragva
csalódásaimmal kiraklak
amit nem látok az zavar
amit megmutatsz kevesellem
szavaid ösvényén szédelegve
sövények mentén tévelygek
régóta képzelt létben élek
ha felocsúdnék belőle
attól félek akkor sem tudnám
meg, ha éltem is, mivégre
mindenséged virágkeretben
semmivé szépül, tünékeny
ha elenyész nyomod a mezőn
mit foghat fel az ember
2020-02-18
Pusztai Péter rajza