Kirótt ösvényeken túlról
Hetvenes évek, a messzi Norvégia, elit-értelmiségi és művész-filozófus miliő, életek és halálok, alkoholizmusok és kitettségek tömegei. Belefogsz a regénybe, de már a harmadik oldalon rá kell jönnöd: valahonnan ismerős az üzenet, korszakosan visszatér a talány, földerül a labirintus-járás tér-élménye…, sok-sok év s évtized múltán már kezelni lehetséges „retro-közérzet” jön rád. Talán az (örök? irodalmi? esztétikai? politikafilozófiai? antropológiai?) ráébredés lesz elsőbb ismerős, majd csak később a tónus, a kihívások, a rossz reflexiók, a problematika, a nemválasz-válaszok, a megoldatlanul maradt, évtizedek sokaságán át is feszengető alapkérdések köre is. Kell ez nekem, egy közel félszáz éve megjelent „modern regény”, talányaival, ügyesen adagolt meglepetéseivel, „idejétmúlt” korosztályos hüppögéseivel, avittas keresgélésével a múltbeli értékek között, vagy a jelenben még éppúgy hasító gondok körével…?
Még mielőtt kiderülne az Olvasó számára, miről is szólhat ez a visszanéző-újraérző ismertető… (mert persze ki fog derülni), csak elővillantom: egy korosztályi kisebbségről, világnézeti és ellenkulturális csoportozatról, melynek létforma-tanulságai bár régebbiek, de épp ma és épp itt/most kezdenek ráébredéseket hívogatni az irodalomismerők, társadalom-episztemológusok, irodalomfirtatók széles köreiben. Túlbeszélve itt az előszó helyét…, a norvég író, Stein Mehren magyarul is egykoron megjelent kötetéről van szó, melynek eredeti kiadása Oslóban bukkant fel 1974-ben, tíz év múltán minálunk is, s épp idén, ez évben hunyt el a szerző, kit (tapasztalatom, benyomásom, avagy a hivatkozások száma alapján) talán túl keveseknek sikerült fölfedeznie. Pedig…
A. Gergely András esszéjének teljes szövege a Periszkóp portálon