Iskola a határon

Sok vadállat tiszt egy katonaiskolában rendre és fegyelemre oktat egy csomó ijedt gyermeket. Erről a nagyszerű élményről szoktak apáink vidoran beszámolni minden adandó alkalommal. Igaz, Bognár tiszthelyettes azért vadállat, mert durva, Schulze viszont azért, mert kegyetlen. Az iskolában az utóbbit övezi nagyobb tisztelet, amely azonban össze sem hasonlítható azzal, mellyel Marcell főhadnagyot körülveszik, aki csiszoltan kíméletlen, vagy Kovács Garibaldit, aki a parancsnokok jó szokása szerint másra bízza a piszkos munkát.
Egyes források szerint egyedül Czakó megeszi a sajtos metéltet, más források szerint Bébé is – ez utóbbi forrás ő maga; Öttevényinek viszont fáj, hogy Merényiék basáskodnak fölötte. Ez annyira meghökkenti az intézményt, hogy igazságos koncepciós pert vezényelnek le a pimasz kölök ellen, melynek során Collaltótól Jaks Kálmánig mindenki megtanul hazudni és áruló lenni, mindezt a hazaszeretet nevében. A huszadik században a hazaszeretet gyakran vált a galád hazugok és kedves gyilkosok legfőbb erényévé.
Medve anyja nem ért a hallgatásból, és ebből sok mai szülő tanulhatna, bár valószínűleg mindig elkövetkezik az a pillanat, amikortól már nem értjük gyermekeink némaságát. Szeredy hegedül, a hajó ellenben csak megy és megy. A kadétok cigarettáznak. Mohácsnál már mindegy nekik.

Dsida Jenő költészete

Szerette Istent, ezért kivitte Violát a szabadba. Szerette felebarátját, bár nem biztos, hogy úgy, mint önmagát. A végén az angyalok fölemelkedtek, amit nem csodálok, korábban is megtehették volna már.
Máskor a kutyáját vitte kirándulni, noha nem ugyanabban a hitben. A tízparancsolatot is versbe szedte, igaz, töredékesen. De ha nem tarthatjuk be maradéktalanul, vajon miért is igyekeznénk annyira a költészettel?
Formaművész – ez szatmári hagyomány, lásd még Szilágyi Domokost (további példák a szerkesztőségben). Olyan makulátlanul leírja egy kockacukor kávéval való makulálódását, hogy öröm olvasni. Nem beszélve arról, ahogy a tóparton könyörög, vagy ahogy a kertben fél. Nem is illene félni máshogyan.
Arcának romló földi mását, bárhogy könyörög, nehéz elfelejteni. Azok közé az angyalarcú költők közé tartozik, mint amilyen Jude Law vagy Radnóti Miklós.

Iszony

Kárász Nelli nem szereti Takaró Sanyit. Igaz, senkit nem szeret a világon, csak az apját, ez azonban elég kevés a jóból. Így hát Sanyi igyekszik, Nelli pedig undorodik, ami bizonyára sok házasság alapja, mely a földön köttetik.
Ideális pár: Nelli hideg, Sanyi viszont nem érti, hogy mi a baj vele, annyira gyanútlan, hogy az már valósággal fáj. Nelli édesanyja jó anyához illően megpróbálja rábeszélni a lányát a házasságra: ugyan mire az a nagy kényesség? Ki hallott már olyant, hogy az ember iszonyodik valakitől, és ez a csekélység meggátolja abban, hogy szeresse?! Szóval az anya teljesen süket, ami végképp beteljesíti Nelli boldogságát.
Addig-addig dagasztják ezt az örömöt, amíg Nelli meggyilkolja Sanyit a párnával, ez talán a legbensőségesebb gesztusa a férje felé, aki meglepetésében ügyesen meghal. Az orvos megneszel valamit, zsarolni próbálja az asszonyt, aki azonban már annyira belejött, hogy pillanat alatt elhárítja a veszedelmet. Most már csak a gyermekére figyel, akiről nem tudjuk meg, vajon szereti-e, vagy csak felelősséget érez iránta. De hát a felelősség is szép dolog.

Következik: A Pál utcai fiúk, Fekete vőlegények