Két ünnep között rendszerint Kövi Pál könyvét olvasom. Hogyan került az Erdélyi lakoma szerzője, a New York-i magyar vendéglős a képbe 1980-ban, mindmáig nem tudom. Rejtély, hogyan sikerült átnyomnia a Kriterionnak, illetve Dávid Gyula szerkesztőnek ezt a príma könyvet pontosan negyven évvel ezelőtt. A romániai kultúrforradalom tiltásai közepette valóban példátlan tett volt, nemsokára pedig beütött a krach: Iránban felfordították Reza Pahlavi rendszerét, mire Románia becsődölt a perzsa kőolaj híján. Mindenképpen ez volt az utolsó gazdag recepteskönyv, mert utána csak a pótlékokkal megspékelt szakácskönyveket engedték piacra, a végén már akkora lett a szegénység, hogy a pótlékot is pótlékkal helyettesítették, és szerző hiába írta volna le, hogy végy egy fél kiló nyakaskarajt, húsz deka disznómájat, tíz deka füstölt oldalast vagy fél kiló kövér marhahúst… S ha mégis leírja, esetleg előfordul, hogy izgatásért, felbujtásért elítélik, a kiadót meg kirepítik, lába se éri a földet. Az éhes makk disznóról álmodik, miközben hetente egyszer, be nem jelentett napon vízzel és szójával dúsított hamis párizsit osztanak. Én ugyan nem voltam önkínzó, a megjelenést követő tíz évben elő se vettem az Erdélyi lakomát. Leghamarabb akkor nyitottam ki, amikor megnyílt az első magánmészárszék s olyan húst vehettem, amilyet csak akartam. A töltelékes káposzta pedig az étkek vezére, ezt már háromszáz évvel ezelőtt is nagy hangon jelentette be az asztalfő ura. Most sincs másképp nagy ünnepeken. Legfönnebb azt fontolgatja az ember, hogyan káposztázzon. Székelyesen? Magyarosan? Örményesen? Szászosan? Románosan? Zsidósan? Ez is az erdélyi sokféleség egy sajátossága. S miközben ilyen jól elvagyok a konyhával, számból kifordul a falat. Egyre gyakrabban olvasom, hogy az ENSZ mezőgazdaságra és élelmezésre szakosodott szervezete, a FAO új kampánya a kukacok és ízeltlábúak rendjét emelné terítékre. Az ötlet nem új, legfönnebb programszerűsége az. A hatvanas években láttam a Mondo cane (Kutya világ) című filmet, szigetvilág bennszülöttei serpenyőben pörkölt hernyókat ettek jóízűen. Ráerősít a FAO: Thaiföldön szöcskéket, csótányokat ajánlanak a sör mellé. Jobb, mint a búrmogyoró, telítetlen zsírsavakat, ásványi anyagokat, vasat, vitaminokat tartalmaz ez a ropi. Egyébként is Afrika, Dél-Amerika, Ázsia hússzegény vidékein már rég eszik s a legfőbb érv: többb mint egymilliárd ember éhezik a világon, miközben legalább ezer ehető óriás-vízipoloska-, méh-, hangyaféleség van, ezek jóvel kevesebbet zabálnak, mint a marha, juh, disznó. Thaiföld, ahol 15 000 földműves kisállat-, bocs, rovartenyésztő, ha EU-tagállam lenne, a bogár- és hernyófarm-tulajdonosok kérhetnék a szubvenciót, csak előbb meg kellene számolják szöcskéiket, elvégre az unió se adja potyára a pénzt. Még sok feldolgozási technikát kell kitalálni, hogy megjöjjön az étvágy, én pedig rábólintok: az egyszer igaz! S újramelegítem a káposztát, kihűlt, míg előadtam magam. Nem mikrózom és nem teflonozom. Ahogy hajdanán melegítették, még ha nincs is cserépfazekam. S a töltelékes káposzta olyan, hogy minél többször melegítik, annál finomabb.