Van-e értelme egyáltalán annyit morfondírozni a titok mibenléte körül? Sosem tudunk meg semmi biztosat felőle, mert minden titok mögött rejlik egy újabb titok. Tisztára, mint a Matrjoska-babák… Azt vettem észre, ahány könyvet kinyitok, ahány ismeretlen történetbe belekezdek, előbb-utóbb mindig egy titkos ösvényre tévedek, amelyen kíváncsian haladok végig, és ha szerencsém van, ha az a könyv jól van megírva, akkor a titkok titkain kell átvágnom magamat, ha a történet végére szeretnék járni. De megtanultam, hogy nem érdemes minden kaput kinyitni: hagyni kell egy tartalék rejtekajtót is, amin keresztül elmenekülhet az ember, ha nagyon terhére van az élet. Néha már álmodtam olyat, hogy bezárva marad előttem az ajtó, amin tovább kell mennem. És tudom, hogy egyszer a valóságban is szembekerülök vele. Nincsen kilincse, se kulcslika. Csak áll, mozdíthatatlanul, mintha berozsdázott volna, és terpeszkedve eltorlaszolja az utat. Ötletes! Gyere át, ha tudsz!

1. Gergely Tamás:
   2020. február 25. 07:54

   Az irodalom titokellenes mûvelet. MIndenik alkotó, függetlenül a témától, egy titkot akar megfejteni, az olvasó elé tárni