Székedi Ferenc: Sajtófotók – művészfotók
Az 1899. esztendő kilencedik hónapjának kilencedik napján Brassóban született Halász Gyula, aki később Brassaï néven vált világhírű fotóssá, gyakran emlegette a különböző interjúkban, hogy ennek a négy kilencesnek a születési évében meghatározó szerepe volt pályája alakulásában, persze mindezt inkább tréfásan, semmint komolyan jegyezve meg. „Különleges ember. Senkihez sem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és festészet helyett a fényképészetet választotta.” – írta róla még életében François Mauriac francia író, Henry Miller amerikai betűvető társa pedig hozzátette: “ Brassaiba Párizs legváratlanabb helyein ütközött bele az ember. Mintha folyton valamiféle őrségen lett volna, szüntelenül szimatolt, kutatott, fürkészett. Számára minden dolognak volt jelentősége.”
A Picassoról oly nagysikerű könyvet író fotóművész kapcsán különösképpen Miller mondta el mindazt, ami általában a fotóriportereket is jellemzi.
Nem véletlenül választotta tehát négy esztendővel ezelőtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete sajtófotó pályázata névadójának éppen Brassait. A legutóbbi pályázat munkáiból készített válogatás Nagyvárad és Nagykároly után most Csíkszeredába is eljutott, alkalmat adva a nézőnek arra, hogy elgondolkozzon: vajon manapság, amikor szűkebb és tágabb környezetünkben, otthon, a munkahelyen, az üzletekben, az utcán, a világhálón, a közösségi oldalakon fotók ezrei zúdulnak ránk, mégis milyen a jó sajtófotó? Amikor a bárki számára elérhető fényképezés a kisebb-nagyobb gépekkel vagy éppenséggel mobiltelefonokkal amolyan egyszerű és gyors digitális reprodukcióvá vált, ami egyrészt megállítja, megőrzi az időt, másrészt pusztán csak eszköze a friss és gyors kommunikációnak, akkor mégis mi az, ami kiemel fotókat a vizuális környezetéből?
Az idei sajtófotós seregszemle azt bizonyítja, hogy a műfaj éppen a fényképezés tömegessé válása miatt alakulni, változni kényszerül. Manapság az egyéniségre törekvő sajtófotós már nem elégszik meg a valóság bármely szeletének pillanatnyi rögzítésével, hanem a látott eseményekből, történésekből, arckifejezésekből, mozdulatokból kiindulva, akár digitális utótechnikákat is felhasználva, többletjelentéseket keres. Mindezeken a fényképeken a rögzítés objektivitásához majd minden esetben társul a fotós alkotókészségnek is nevezhető szubjektivizmusa, amely a látószögek kiválasztásával, a kompozícióra való fokozott ráfigyeléssel, a klasszikus hatásokra vagy éppenséggel az újszerűségre törekvéssel úgy akar láttatni, hogy a pillanatnyi valóságon túlmutató üzeneteket fogalmazzon meg. Ez pedig oda vezet, hogy napjaink sajtófotósai előszeretettel mozdulnak el a több irányba is szerteágazó művészfotózás és a vizuális jelrendszerek világa felé, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. Amint napjainkban, a leírt és elmondott médiaszövegekben, gyakran elmosódnak a műfaji határok, voltaképpen ugyanez megy végbe a sajtófotózásban is. Ám ha jobban megfigyeljük, rájövünk, hogy ugyanaz történik, amit annak idején korabeli gépével Brassai is gyakorolt: művészetté emelte a részletekre is olyannyira figyelő fotózást.
Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. február 21. * A tárlat csíkszeredai megnyitóján szerző mondott felvezetőt.
A zsűri döntése nyomán a MÚRE az alábbi díjakat osztotta ki:
Brassaï-fődíj: Sánta István Csaba (Sepsiszentgyörgy) a Cavallerizza c. sorozatáért;
Hír, eseményfotó kategória: I. díj Veres Nándor (Csíkszereda) Kercsó, Hívatlan vendég, Búcsú c. képeiért;
Fotóriport kategória: I. díj Barabás Ákos (Kolozsvár) Egy pillanatra a valóságtól című fotóriportjáért;
Portréfotó kategória: I. díj: Halmágyi Zsolt (Csíkszereda) Belecseppentem című képéért, Sándor Csilla (Csíkszereda) Édes álom 2. című felvételéért;
Szociofotó, dokumentarista fotó kategória: I. díj Kerekes István (Mosonmagyaróvár/ Marosvásárhely) Simon és Cuci, Domi és Tibi, Gyuri és Alex című képeiért, Török János (Szeged) Kalános Zsoltika, valamint Antonia című fotóiért;
Sportfotó kategória: I. díj Ótos András (Újvidék) az En garde! sorozatért, Halmágyi Zsolt (Csíkszereda) Célegyenesben száguldva című képéért.
*
Szathmári Pap Károly Aranyérem: Kerekes István (Mosonmagyaróvár / Marosvásárhely) a Jöjj el szabadság! című fotóriportért;
Szathmári Pap Károly Ezüstérem: Urbán Tibor (Budapest) A meccs heve című képért;
Szathmári Pap Károly Bronzérem Szekeres Attila (Sepsiszentgyörgy) Könyvest című felvételéért.
*
A Várad folyóirat különdíjasa: Sánta István Csaba (Sepsiszentgyörgy)
A nemzetközi Eurofotoart Egyesület Szathmári Pap Károly plakettjét kapták:
Albert Levente (Sepsiszentgyörgy) Csíksomlyó 1. című fotójáért;
Martinek Imre (Torontálvásárhely) Duna Nap Torockón sorozatáért;
László Miklós (Kolozsvár)) az Esély című sorozatáért;
Kocsis Csaba (Berettyóújfalu) A Hollóének Hungarica hegedűse a váradi Várban című felvételéért;
Miska Brigitta (Sepsiszentgyörgy) Öntudat és Öröm című sportfotóiért.
Pusztai Péter rajza