Gergely Tamás: Hogyan fordítottuk Rafit svédre (6)
6 – Mint Babits vagy József Attila
Miután a a Földhöz vert csoda megjelent (Ett under, slaget till marken), próbáltam megtalálni a csatornákat, amelyeken a Rafi költészete többekhez eljuthat. S főként azokhoz, akik fogékonyak az ilyen fajta költészet, szemlélet iránt.
Milyen szemlélet? – lehet kérdezni. Ki is ez a mi volt barátunk, Rafi?
Hiszen én Ove Berglundnak azt ígértem, hogy egy roma származású magyar költőt kap. Magyar költőt, hangsúlyozom. De aki mégis a cigányságot mutatja meg belülről. Nem úgy, hogy szociológiai képet fest, hanem az embert mutatja, mik a gondolatai, mik a fájdalmai.
Megpróbálkoztunk hát az itteni roma központtal. Lementünk: a két nyersfordító meg Ove Berglund, beszéltünk a főnökkel, maga is író, s főként énekes, elmeséltük, mire vállalkozunk, s hogy Ove szívesen elmond náluk, a központban néhány verset. Udvarias “igen” volt a válasz. És Ovét meghívták, Ove elment, bemutatta a költőt, felolvasott. De vissza nem hívták, s valahogy a magukénak sem tekintették igazán. Nekem az az érzésem. Következett a roma lap, a svédországi. Írtak róla, de mintha csak félszájjal, hiányoltam a lelkesedést.
Majd küldözgettem a könyvet kiállításokra, ugyanis jött a felkérés, hogy ha roma szerzőnk van… Volt. Küldtem – az Ovétól kapott tiszteletpéldányokból. Volt úgy, hogy visszakaptam kiállítás végeztével, ha meg nem, hát örvendtem, hogy valakit érdekel, s elvitte magával. De visszhang nem érkezett. S a roma téma – változnak az idők, jelenleg hidegülnek – pillanatnyilag nem felkapott.
A kötetről írtak a lapok. Nem mindenik, és nem oldalakat, de annyi figyelmet kapott Rafi, mint, mondjuk, Babits vagy József Attila. Viszont csak egy vékony réteg kapta fel a fejét, és időlegesen. Nem volt csinnadratta körülötte, s nincs folytatás, úgyhogy a ”figyelem” is lankadt.
Ugyanakkor vagy kicsit később tűnt fel egy dániai kisebbségi, azaz a többséghez közeledni akaró, ám egészen azonosulni mégis képtelen, egy palesztin származású Yahya Hassan nevű költő. A saját világát mutatja ő is belülről, nem véletlen, hogy Rafival kapcsolatosan őt emlegetem. Üstökösként tündöklött egy ideig, fordították, beszéltek róla, fellépett, halállal fenyegették az övéi, az is nagy reklám. Kiadói nagy, neves, anyagilag jólszituált kiadók. Senki sem csodálkozik, hogy annyira befutott. Viszont kihunyóban a fény – meggyőződésem, hogy azért, mert a többség pillanatnyilag nem érzi úgy, hogy a kisebbségek problémájával azonosulni képes.
S akkor? Gondolkozom, hogyan várjuk mi el, hogy az a műfordító, az a kiadó, amelyik jókedvéből, ám a perférián dolgozik, s a melyik most már végérvényesen elszalasztotta a lehetőséget, hogy a versek mellé az élő költőt “mellékelje”, sztárt csináljon a mi Rafi Lajosunkból. Dicséretes dolog az is, amit eddig elért.