Az országépítő

István még gyerek, szegény szülei aggódnak is érte: hogy lesz ebből király?! Amikor embereket kezd élve elföldelni, akkor aztán végre megnyugodhatnak, Géza megbékélten hal meg, Sarolt is egyre büszkébb. Persze egyikük sem tudja, hogy István egy görög nőt szeret, akit meglesett, mint Zsuzsannát az ifjak, így hát elveszi Gizellát, a hűvös németet. Ez sztereotípia, de emberek olykor azt nyújtják, amit elvárnak tőlük.
Csanád nagy segítség a királyságban, mely korántsem békemenet, de olykor ő is hasba rúg egy németet, Vazul pedig csuklón szorongat egy másikat. Ez a vad világ még nem érti azt a kereszténységet, melyet gyakran a kifinomult világ sem gyakorol.
Az országépítés nem tréfadolog, István végül a nagybátyját is félresöpri, amin Sarolt is megdöbben, látszik, hogy fogalma sincs, mit jelent uralkodónak lenni, és szépen hangzó elvekért embereket küldeni ki a mellékajtón, ha nem a mellékéletbe. A király fiát megöli egy vadkan, a magyar személyiségek később hagyományossá vált pusztítója, mire István megvakítja és -süketíti Vazult, akinél a vadászatot rendezték, hogy ő is maradjon valamivel.
Az ország végül, ha fájdalmasan is, de elkészül, István pedig hosszú operaáriát követően meghal.

A néma levente

Miután csókot kap a delnőtől, Agárdi Péter megígéri Ziliának, hogy három évig néma lesz. Zilia bizonyára három barátnője miatt tette ezt a kikötést, no meg azért, hogy magának is bizonyíthassa, mennyire erényes ő, elvégre a látszatért az emberek az igazságot is elvetik. Ami Agárdi Pétert illeti: nem ez az egyedüli ostobaság, amit megteszünk azért, akit vágyunk, bár Heltai a régi nagyokhoz illően egybejátszatja a vágyat a szerelemmel.
Péter csatlósától, Beppótól meghallván, hogy Péter egyre csak néma, Zilia úgy üget Budára, mintha nem is ő kívánta volna ezt a némaságot. Ott még mindig bízván bízik magában, a némaság lakatja azonban éppoly nehezen hullik le, mint az erényövé, és Péter hallgat, mint a zsír a bödönben. Már majdnem elképzeljük, hogy a társulat szép színésznőjének feje porba hull, midőn a hóhérról kiderül, aminek ki kell derülnie, és Mátyás, mint afféle magyar politikus, aki levonja a konzekvenciát, levonja a konzekvenciát.

Következik: Napos oldal, A megnyugvás ösvényein; Áprily Lajos és Jékely Zoltán költészete