Adoma Bessenyei György királyi testőr életéből

Azt tartották Bessenyeiről, hogy mint nagy erejű ember egyszersmind nagy evő is. Két testvére is hasonlóan erős volt. Azt mondják, hogy a három testvér fél véka lisztből csinált galuskát öt font szalonnával megpergelve egy ülő helyben bevágott…
Egy alkalommal Bessenyei György névnapon volt valamelyik rokonánál. Akkori szokás szerint számtalan kicsinált, becsinált került az asztalra, s többféle tészta- és pecsenyenemű járt kézből kézbe. Nem hiányzott természetesen bor sem. Az öreg Bessenyeit szemmel tartották, hogy minő pusztítást tud véghez vinni az étel- és italban.
Minden tálból kétszer vett, s mindig kétannyit, mint más; és minden külön ételre két pohár tokajit öntött fel. A háziasszony után a többi vendégek már mind felállongtak, s midőn ő is felkelni készülne, megszólítja az úrnő: „Ej kedves urambátyám, ne hajtson erre a mai fiatalságra, melly már azt sem tudja, hogy mivel éltek őseink, még egy kis friss sonkát hoznak az asztalra, kegyed legalább ízlelje meg.”
„Én bizony, lelkem húgomasszony nem bánom”, mond Bessenyei, s az eléje tett egész sonkából édesdeden falatozott. A vendégek, hogy ne háborgassák az öreget, más szobába vonultak; egyszer kinéznek, hát a sonkának és fél kenyérnek se híre, se hamva. Tehát még ekkor sem tudták, hogy jóllakott-e Bessenyei, pedig az otthagyott öt telt tokajis üveg is kiüresült.